Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - MARGÓ - Gábor Bertalan: Mit ér az értelmiségi, ha keresztény?
Mit ér az értelmiségi, ha keresztény? Ha azt kérdeznénk, hogy „mi a keresztény fizikus, kémikus vagy matematikus?”— kicsit értetlenül hallgatnánk. Ugyanis valaki vagy fizikus, vagy nem. Ha foglalkozása mellett ott áll jelzőként a keresztény szó is, ez a fizikusi, ké- mikusi, matematikusi voltát igazában nem befolyásolja. Szakmabeliségét legalábbis — a szó szoros értelmében — nem. Emberségét persze mindenképp. Jelen elmélkedésünkben azonban nem erről van szó. Másról. A keresztény értelmiségről. Ki ne érezné ugyanis, hogy a „keresztény értelmiség” kifejezés már más. Értelmiségi, avagy nem?! Itt is kérdezhető, ám a „keresztény” jelző itt már valami mást is sugall. Súlyosabbat. Jelzi azt az értelmiségi mivoltot, létet, amelynek szerepe, küldetése egy adott társadalom életében joggal elvárható. A keresztény értelmiségi létét ugyanis nem valamiféle „csakazértis” minőségben, hanem hivatásként éli meg. Hivatásként, óriási felelősségtudattal. Ki ne látná — határon innen és túl —, hogy.mit jelent az „írástudók árulása’? S mit jelent, ha egy értelmiségi nem vállal sorsközösséget népével, amelyből kinőtt? A keresztény értelmiségi tehát tudja, hogy küldetése van. Tudja, hogy nem helyezkedhet a hamis internacionalista gondolkodásmód alapjára: ott a hazám, ahol nekem jó. Tudja, hogy nem menekülhet sem külső, sem belső emigrációba. Tudja, hogy népével, kultúrájával van elkötelezve, és annak tagjaként kapcsolódik az általános emberihez. A keresztény értelmiségi a kereszténnyé lett Radnótival vallja: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, Nekem szülőhazám... Belőle nőttem én, mint a fatörzsből gyenge ága Itthon vagyok.” A keresztény értelmiségi: elkötelkezett a hitben, tehát van reménysége. De elkötelezett az erkölcsi értékek mellett is. Az élet mellett. A haza, a nép, a nemzet mellett. Ha úgy tetszik, népe kultúrája, sorsa, történelmi küldetése mellett, és persze hitéből eredően az emberi méltóság, az emberi jogok mellett. Elkötelezettsége azonban nem önközpontú. Nyitott mások felé. Mások értéke felé. Nemcsak magának követel tiszteletet és megbecsülést, hanem tiszteletet, megbecsülést tanúsít mások iránt is. Cselekvően tudja, hogy nem várhat jót a másiktól, ha háta mögött lebutázza... MARGÓ
