Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - MARGÓ - Gábor Bertalan: Mit ér az értelmiségi, ha keresztény?
MARGÓ De nézzük csak meg röviden, hogy hol áll a keresztény értelmiség nálunk, és mi a feladata? Azt szoktuk mondani, hogy szinte nincs keresztény értelmiségünk, főképp a Felvidéken. Vannak ugyan keresztények, akik értelmiségiek, de mégsem lehet őket keresztény értelmiségieknek nevezni. Mert hitük ismerete, az abból fakadó látásmódjuk: az emberről, a világról, az erkölcsről s nem utolsósorban az Istenről — nincs az értelmiség szintjén. De ez nem pusztán az ő hibájuk. Ezért a keresztény értelmiség, és az egyházi elöljárók feladata — s nemcsak népünk körében — nem kicsi. Lehet, hogy furcsán hangzik, a keresztény értelmiséggé válás — folyamat. Ennek legfőbb feltétele és követelménye a hit értelmiségi szinten való megélése, s a belőle fakadó hitvalló keresztény élet és tanúságtétel. Merjen az lenni, aki, mert aki fél önmagát vállalni, az nem imponál. A keresztény értelmiségiek merjenek azok lenni, akik. Keresztény értelmiségiek. Merjék vállalni és megvallani keresztény hitüket. Emelt fővel tudják elmondani Szent Pállal: „Nem szégyenlem az evangéliumot.” A keresztény hit ugyanis — írja többek között Pápai Lajos győri püspök úr — nem egyszerűen a keresztény értékek elfogadása vagy különböző mélységű istenhit, nem ún.„kopjafa”ke- reszténység, ahol az ökumenizmus egyet jelent a közömbösséggel, legjobb esetben a magyarsággal. A keresztény hit nem valamiféle hazafias „szeressük egymást gyerekek”-szerű ellágyulás. Mi a keresztény hit? A század elején a futurológusok a hit, a vallás halálát emlegették. Azt gondolták, hogy a századvég embere hitetlen, vallástalan lesz Nem ez történt. Századvégünk embere is keresi az Istent. Mivel sok ember sokféleképpen keresi Őt, szükségszerűen sok és sokféle vallás van. Ezekben a vallásokban van sok jó megoldás, emberi megsejtés, de sok súlyos tévedés is. Mi a keresztény hit? Hittel vallani, hogy Isten is elindult az ember keresésére. Erről szól az egész üdvtörténet. Ez a kinyilatkoztatás teljessége. Ez a teljesség Jézus Krisztusban, az Atya kinyilatkoztatójában, a Revelator Patris-ban érte el a„csúcsot", akiben Isten — elvileg felülmúlhatatlanul — nyilatkoztatta ki önmagát. Ezért a kinyilatkoztatás vallása szükségképpen csak egy lehet. A keresztény hit így nem egy az ember által kreált vallások között, hanem az ember kegyelemből adott válasza az önmagát kinyilatkoztató Istennek. A hit nem egyszerű ismeret, hittárgy, hanem az egész embert érinti. A hit szabad, föltétel nélküli ráhagyatkozás a mindig hűséges Istenre. Ez — elejétől végig — a kegyelem műve. Persze, a hit nem létezhet a hittárgy nélkül, ami — a Jézus Krisztusban megjelent misztériumra való — tudatos, hívő reflektálás, ahogyan ezt a Dei Verbum 8. pontja mondja: „így az Egyház a maga tanításában, életében és istentiszteletében, örök időkre megőrzi és minden nemzedéknek átadja mindazt, ami önnön lényege, és mindazt, amit hisz.” A zsinat tanítása mintegy visszhangja Péter apostol intésének: „legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja re- ményeteknek.”(l Pét 3,15) Igen, de ennek a számot adásnak egy értelmiségi szintjén kell állnia. Vi
