Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között a párt politikai küzdelmeit, a bajokon azonban végül is sikerült úrrá lenniük, sőt a párt különállása is megmaradt. A Magyar Nemzeti Párt létrehozásával 1925 októberében lezárult egy korszak a felvidéki magyarság politikai életében Az impériumváltástól ekkorra már évek teltek el, a Csehszlovák Köztársaság és egész Európa politikai és gazdasági élete viszonylag konszolidált volt A háború okozta sebek gyógyulóban voltak, az államfordulat okozta trauma kihatása némileg mérséklődött. Az eltelt hét esztendő folyamán az egységes magyar nemzettudat mellett a felvidéki magyarságban kifejlődőben volt egy sajátos kisebbségi öntudat is. A köztársaság gazdasági életére ezekben az években az általános prosperitás volt jellemző. A kormány nemzetiségi politikája is mérsékeltebbnek tűnt, a „csehszlovakizmus” nemzeti elvének kizárólagossága kissé mintha háttérbe szorult volna. A kormány nemzetiségi politikájával összhangban a nemzeti kisebbségek politikusainak egy része is változtatott addigi merev elzárkózó, elvi alapokon folytatott ellenzékiségén. Többen is fontolóra vették a kormány esetleges „aktív” támogatásának lehetőségét. (Ekkor született meg kisebbségi — nevezetesen csehországi német — politikai körökben az „aktivizmus” fogalom.) A csehországi német politikai vezetők egy része ugyanis kormánytámogató lett, sőt egyes német pártok a kormányzásból is részt vállaltak. Példájuk a magyar politikára sem maradt hatás nélkül. Ilyen körülmények között a magyar kisebbségi politikának Szent-Ivány által vezetett szárnya szintén hajlandóságot mutatott a kormánnyal való óvatos és megfontolt, ún. reálpolitikai együttműködésre.15 * * * A Csehszlovák Köztársaságban 1925 novemberében került sor a második parlamenti választásokra. A két ellenzéki magyar párt ezen a nagy erőpróbán is külön-külön jelölőlistával indult, a megmérettetés azonban aránylag így is pozitív eredménnyel zárult. Az Országos Keresztényszocialista Párt 4 képviselői és 2 szenátori mandátumot szerzett. Keresztényszocialista képviselők lettek Fedor Miklós, Gregorovits Lipót, Jabloniczky János és Szüllő Géza; szenátorok: Franciscy Lajos és Grosschmid Géza. A Magyar Nemzeti Párt 6 képviselőt és 3 szenátort küldhetett a Nemzetgyűlésbe. Képviselők lettek: Füssy Kálmán, Holota János, Koczor Gyula, Korláth Endre, Nitsch Andor és Szent-Ivány József; szenátorok: Richter János, Szilassy Béla és Törköly József.16 Az 1925. évi novemberi nemzetgyűlési választásokon a magyar választók aránylag tekintélyes része az 1921 májusában megalakult Csehszlovákiai Kommunista Pá tját támogatta szavazataival. A földreform során durván mellőzött magyar szegény parasztok és agrárproletárok, valamint a nélkülöző ipari munkásság egy része híve lett a kommunista eszméknek, annál is inkább, mivel a CSKP ekkor még a Csehszlovák Köztársaság nemzeti kisebbségi jogainak védelmében is következetesen felemelte a szavát. A Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikája a húszas évek közepén hűen követte a Kommunista Internacionálé 1924. június 17-e és július 8-a között Moszkvában megtartott V. Kongresszusának irányelveit. Ez a kong
