Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Duba Gyula: Gyertyák esőben (regényrészlet)
DUBA GYULA Gyertyák az esőben (Részlet a Téli áradás cűmű készülő regényből) Reggel a téli város még nem sejti, hogy furcsa nap kezdődik. Minden úgy indul, mint más hűvös és szeles tavaszi napokon. Az utcák forgalma megszokott, az emberek fázósan sietnek, a galambok nagy csapatokban gubbasztanak a napfényes háztetőkön. A hatalom azonban tudja, mi készül. Az illetékesek számon tartják az eseményeket. Aztán persze a szervezők! Őket azonban senki sem ismeri, a belügyesek is csupán néhány névről tudnak. Minden nagyon bizonytalan és sejtelmes. Csak annyi biztos, hogy valami történni fog. A tüntetés helyszíne ismert, a többi majd kialakul. A belügyi dolgozók a Carlton Szálló utcai szárnyában előkészítettek egy nagy szobát. A lakókat a másik szárnyba költöztették, a szomszéd szobákban elhelyezték a biztonsági embereket, akik egész nap távcsővel figyelik a környéket, és minden szokatlan mozgást vagy figyelmeztető eseményt feljegyeznek. Az illetékesek sem tudták, hogy azt a szobát választották megfigyelőhelyül, amelyben az egykori szállodatulajdonos öngyilkosságot követett el. A nagyvállalkozó a harmincas évek elején nyitotta meg a Grand Hotelt. A gazdasági krízis keresztül húzta számításait, a Carlton nem hozta a tervezett bevételt, s a tulajdonos képtelen visszafizetni adósságait és a bankhiteleket. A kamatokat is alig bírja téríteni. A pompás utcai szobában, amely egyenesen a Sétányra nézett, és impozáns látványként mutatta az árnyas fák alatt sétáló polgári családokat, öngyilkosságot követett el. Felakasztotta magát Az előkészületek szigorúan titkosak. Az utca éli mindenapi életét A színház előtt a Duna felé forduló villamosok kerekei alatt megszokottan csikorognak a sínek. A sarki villanyóra háromnegyed négyet mutat. Négy órakor még csak néhány tucatnyi idősebb asszony áll a Notre-Dame temploma előtt. Sötét ruhába, sokan feketébe öltöztek, bizonyára a misére várakoznak, a templomajtó azonban még zárva van. Az asszonyok a járdán és a gesztenyefák alatti úton állnak, járókelők törnek át csoportjukon. Nem beszélgetnek egymással, valahogy mégis önálló csoportot alkotnak. Egymáshoz tartoznak. Mögöttük barnállik a Notre-Dame kecses templomának keményfa ajtaja, s fölöttük a sötét deszkalapokkal borított kupola. A tetejében fekete kereszt. Parkszerű térség, akár egy katlan. A fakózöld füves tér közepén áll, zömök vörösmárvány talapzatán a Felszabadulás emlékműve. A pompás testű bronz nőalak a diadalmas futás lendületében, jobb kezében magasra tartja a szabadságot jelképező olajágat. A parkocska sarkában a föld alatt lévő nyilvános
