Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Z. Németh István: A fűrészhangú démon (regényrészlet)
A fűrészhangú démon — Levente annyi mindent olvasott a földönkívüli látogatókról, hogy egy időben másról sem tudott beszélni. Mostanára már megjött az esze. Családot szeretne alapítani, mert csak az teszi teljessé egy ember életét. Lehet, hogy téged ez a téma most nem érdekel, de... — Ne haragudj, de nem figyeltem oda. Miért tartozik Levente a földönkívüliek családjába? Vera dühösen legyint. Ha lenne rá ideje, megsértődne. De már itt állunk a ház előtt, és kissé lehangolva vesszük tudomásul, hogy egyik sarkából sem szűrődik ki világosság. — Visszamegyünk még egyszer a kocsmába? — kérdezi Vera. — Ugyan, miért mennénk? Száz Picurért és száz Bátoriért sem tenném meg még egyszer ezt az utat. Bemegyünk és megvárjuk őket. Logikus. Ám az ajtó nincs kulcsra zárva, a háromtagú különítmény meg ott ül benn az egyik szobában, és hallgat. Villanyt gyújtok. Bátori káromkodik. Eloltom, Bátori még jobban káromkodik. Tegyen valakinek kedvére az ember? — Eltűnésre játszotok? — Hát ti? — Velünk nincs semmi baj. Ott vártunk benneteket a kocsmában. — Várjunk csak! Mi ott voltunk, de ti nem! Ebből aztán szép kis vita kerekedik. Levente váltig állítja, hogy fél hétkor innét egyenesen a kocsmába mentek. Nyolc óra után megunták a várakozást. Találkoznunk kellett volna útközben, az egyetlen lehetséges útvonalon. Ők fél kilenc után értek vissza a házba. —A kocsmáros azt állította, hogy nem látta az általam oly aprólékos részletességgel lefestett három szomjas fiatalembert — így Vera. — Ez miképp lehetséges? — Még hogy nem látta?!? — hördül fel Bátori. — Négy sört ittunk meg fejenként! — Az agyatokra ment! — így Vera. — Ezzel a hangnemmel nem jutunk előbbre — mondom békítőleg. Picur ettől begurul. — Nem újabb rejtélyeket gyártani jöttünk, hanem a régieket megoldani. Talán tisztában vagytok vele, hogy nem nászútra jöttetek ide...! Picurt még nem láttam ilyennek. Talán a fáradtságtól pipult be ennyire. Haragja inkább tettetett, mint őszinte, s ez számomra még érthetetlenebbé teszi a dolgokat. De nincs kedvem vitatkozni vele. — Picurka, Picurka! — kedveskedik Vera — Nem értjük, mi történt, de az a fontos, hogy senkinek sem veszett nyoma. — Nem nászútra jöttetek — kuncog Bátori, miközben nagyokat lehel a szemüvegébe. Egy hatalmas, csíkos frottírtörülközőbe törölgeti az élesebb látást biztosító szerkentyűt. — Az én mindent látó szemem figyel ám benneteket! Picur közben tüntetően elvonul a padlásszobába. Levente egy gyűrött na
