Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Z. Németh István: A fűrészhangú démon (regényrészlet)
A fűrészhangú démon — Miért ébredjek, hiszen nem is alszom — motyogom, s arrafelé nyújtom ki a kezem, amerre Verát sejtem. — Nyisd ki a szemed! Verocska egy órát nyom az orrom alá, amely fél kilencet mutat. Ez teljességgel lehetetlen. Lusta mozdulattal a szemem elé lendítem a saját karórámat, hogy a valóban pontos időt is megtudjam. Villámgyorsan felugróm, s a ruhakupacból kiválogatom az enyémeket. Vera is öltözni kezd. — Elbóbiskoltunk egy kicsit... — hadarja maga elé. — Biztos vagyok benne, hogy egy szemernyit sem aludtam! — mondom ingerülten. — Végig ébren voltam. Vera erre már nem szól semmit, attól fél, hogy ha csillapítani próbál, azzal csak még jobban felingerel. Villámgyorsan rendbe szedi magát. A házikót gondosan bezárjuk, mélyeket lélegzünk az esti levegőből. Izmainkban jóleső zsibbadtság vibrál, ahogy nekitámaszkodunk a nyaraló falának. — Tudod, milyen lesz Picur, amikor feldühödik? — Dühös — mondom flegmán, és megcsókolom Verát. Annyira élvezi, hogy még lélegezni is elfelejt. — Eltalálad. Szerencsére veled ellentétben ő a csendesen őrjöngök közé tartozik... Erre nem lehet mit mondani. Nekivágok az ösvénynek, Vera aprókat lépdel a nyomomban. Az aszfaltút mellett, amelyet koptatunk, több nyaraló is áll. A Stratená falu kezdetét jelző táblától mintegy száz méterre van egy vasúti híd, a hétvégi háztól vezető aszfaltról ott kell rátérni a főútra. A kalandokra éhes hölgyemény gyerekesen szorítja a kezemet, néha megbotlik egy nagyobb fűcsomóban, vagy megáll, hogy szandáljából kipiszkálja a kavicsokat. Amikor beérünk a faluba, a kocsmától nem messze ismerős gépkocsit vesz észre. Azonosítja a rendszámot, körbejárja a járgányt, beles az ablakon elöl-hátul. Láthatólag zavarban van, és azon töpreng, elmondja-e, amit el akar mondani. — A fenébe! — nyögi ki végül. Nem kérdezek semmit, csak feljebb húzom a szemöldökömet. Ez nálam az érdeklődés jele, ha éppen nincs kedvem beszélni. — Picur nem fog örülni, ha ezt megtudja. — Mit? — Hogy Hami-Hamiék utánajöttek. — Kik azok...? — Majd később elmondom. Továbbra sincs kedvem kérdezősködni, meg aztán ismerem Verát. Nemcsak elmodja majd, hanem többet is fogok tudni a kelleténél. Amikor a kocsmába lépünk, egy kisebb csoport fiatal hangosan ünnepel valamit. — Nincsenek itt — mondja Vera idegesen. — Azt én is látom. De akkor hol vannak?
