Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - Ardamica Ferenc: Az éles kanyar
Az éles kanyar — Nézze, tehetetlenek voltunk, a bennlévőkön már nem tudtunk segíteni, azon segítettünk hát, akin lehetett... Hideg volt, maguk sokára jöttek... — Sokára, sokára...! Jöttünk, mihelyt befutott az értesítés. Meséljék el, hogyan történt... A férfi vett egy mély lélegzetet, és a legjobb tudása szerint előadta, hogyan játszódott le a szerencsétlenség. Az asszony egyetlenegyszer sem szólt közbe. Az egyenruhás figyelmesen hallgatta, s a végén arra kérte őket: — Az ünnepek utáni első munkanapon fáradjanak be hozzánk, jegyzőkönyvbe vesszük a vallomásukat. Engem keressen, itt névjegyem! Jó éjszakát! — és sarkon fordult. A nő is elindult a lábzsákkal. Ekkor sírt fel a gyermek. Az asszony utánuk ugrott. — Nem maradhatna mégis itt? Legalább az ünnepekre? — könyörgött. — Sajnálom, asszonyom! A szabály, az szabály! — mondta az egyenruhás, és ismét elindult, de az asszony kétségbeesetten elé állt. — Hányan voltak az autóban? — Miért kérdi? — hökkent meg az egyenruhás. — Amennyiben mindkét szülő odaveszett, szeretném örökbe fogadni. A gyermek teli torokból bömbölt. — Azt hiszem, asszonyom, ez nem fog menni. Igaz, a szülők mindketten bennégtek, de az anya nővére úgy nyilatkozott, hogy hajlandó felnevelni a gyermeket, állítólag a kisfiút is vállalta volna... — Hogyan?! Hát a kislány bátyja is...? — dadogott a férfi. — Igen... fájdalom... — mondta az egyenruhás, és megint elindult, de az asszony szívhez szóló feljajdulása megállította. — Várjon! Én mégis megpróbálnám... Beszélnék az elhunyt nővérével... Hátha meggondolja magát. — Az ügynek ez a része nem tartozik rám. Ha bejönnek, majd megadom a gyámhatóság címét. Ki tudja, a gyámügyisek hogyan ítélik meg a helyzetet. A férfi kikísérte őket egészen a kapuig. Kitárta előttük, aztán elállta az útjukat. — Kérem — rimánkodott —, amikor ünnepek után bemegyünk magukhoz, hogy jegyzőkönyvbe vegyék mindazt, amit láttunk, a feleségemhez legyenek kíméletesek. Tíz évvel ezelőtt autóbalesetben veszítettük el a lányunkat... Ugyanabban az éles kanyarban. Azok ketten összenéztek. A férfi hirtelen félreállt, és szabad utat engedett nekik a szolgálati kocsi felé. — Nem tettünk semmi rosszat... — mondta még, de ezt már nemigen hallották. Fázósan összehúzta nyakán a házi köntöst, kulcsra zárta a kaput, és hajlott háttal visszacsoszogott a házba. A felesége nem volt sehol. Azaz valahol mégis volt: a fürdőszobában. A pisis pelenkát mosta, amelyről
