Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - Ardamica Ferenc: Az éles kanyar
Ardamica Ferenc korábban megfeledkezett... Amikor kijött annan, nem a hálószobába ment, hanem a nappaliba, fogta a gyufásdobozt, meggyújtott a karácsonyfán négy gyertyát, és leült a kanapéra. A férje pontosan tudta, miért négy gyertyát gyújtott meg, mint ahogy azt is értette, amikor a felesége kis idő múlva felállt, és meggyújtotta az ötödiket. — Isten adta, Isten elvette... — Tíz évvel ezelőtt ugyanezt mondtad! Az asszony visszaült a kanapéra — ugyanarra a kanapéra! — és mereven bámult az égő gyertyára. Aztán, ahogy az egyik lángocska — mintha huzatba került volna — makrancoskodni kezdett, hirtelen felugrott, és kiment a nappaliból. A férfi eloltotta a gyertyákat, és bement a hálószobába. Az asszony ott feküdt az ágyban, fejére húzott paplannal. — Micsoda karácsony! — sóhajtott a férje, és bebújt a paplan alá. De az álom messze elkerülte. Hajnal felé, amikor végre nagy nehezen sikerült elaludnia, az asszony felverte. Ült az ágyban, és magánkívül sikoltozott. — Mi van? Mi történt? Rosszat álmodtál? — faggatta. — Igen... — zihált az asszony. — Az éles kanyarral álmodtam... Meg a kisfiúval... Az égő autóból felém nyújtogatta a kezét... — De hiszen sosem láttad... — próbálta megnyugtatni a férje. — Tudod, milyen volt...? Rékához hasonlított... A férfi visszazuhant a párnáira. Reggel, ébredés után, úgy érezte magát, mint a megvert kutya. Minden tagja fájt. A szomszédos ágy üres volt. Papucsba bújt, és kiment a konyhába. Földbe gyökerezett a lába. Az asszony ott állt az asztalnál, és a náluk felejtett, időközben megszáradt pelenkát vasalta. Amikor mindkét oldala sima volt, s nem volt rajta egyetlen gyűrődés sem, gondosan összehajtogatta, és elindult vele a hálószoba felé. Amint elhaladt mellette, látta, hogy egy könnycsepp csordul le az asszony arcán. A férfi hallotta, hogy a hálóban nyílik és csukódik a szekrény ajtaja. — Uramisten! — nyögött föl. — Elteszi emlékbe! Hosszú csend után ért el hozzá az asszony hangja... — Kapcsold takarékra a fűtést! Szót fogadott, bejárta a ház minden helyiségét, de az asszonnyal valahogy nem találkozott. Visszatért a konyhába, leült az asztal mellé, és inkább szokásból, mint éhségből beleharapott a bejglibe. Fogai addig őrölték a kalácsot, amíg ki nem fordult a szájából. Keserű volt benne a mák.
