Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - Ardamica Ferenc: Az éles kanyar
Ardamica Ferenc — Szegény kis árva! — Hogy mondhatsz ilyet?! — háborodott föl az asszony. — Ez a gyermek sosem lesz árva. Itt vagyunk mi! Kimondta hát... S azzal, hogy kimondta, eloszlatta férje maradék kétségét. Minden, ami ezután történt, ezekhez a szavakhoz igazodott. Az asszony felkapta a nedves pelenkát, kiment vele a fürdőszoí íba, gyorsan kimosta, és a fűtőtestre tette száradni.. Majd sebesen hozzáfogott az ünnepi vacsora elkészítéséhez. A gombás káposztalevest még délelőtt megfőzte, már csak a burgonyát kellett meghámozni, megfőzni, és a halszeleteket kirántani. A férje a karácsonyfa-díszítéssel foglalatoskodott. Mióta Réka meghalt, ez az ő feladata volt. Az egész nem tartott soká, a fa kicsi volt, a szerencsétlenség óta egyszer sem ért a plafonig. Az asszony is hamarosan elkészült. Már terített — Rékának is! — igaz, lányuk tányérja tíz éve üresen maradt... Nem, Rékáról soha nem feledkeztek meg, és most sem fognak, amikor ismét hárman vannak. — Még szerencse, hogy vettem tejet! — jegyezte meg az asszony, amikor bejött a szobába az üvegért. Térült, fordult, tüsténkedett. Kipirult a nagy igyekezettől, és egészen megfiatalodott. — Megszépültél! — bókolt neki a férje, és nézte, hogyan eteti a kislányt. — Ne bolondozz! — intette le az asszony, de láthatóan jól esett neki a bók, mert még jobban elpirult. — De... De! — folytatta a férfi. — Ez a gyerek kimondottan megszépít. Illik a karodra! Az asszony nem ellenkezett, mélyen a gyermek fölé hajolt, hogy elrejtse zavarát. — Éhes volt... — mondta, amikor kiürült az üveg. Felböfiztette a gyereket, majd óvatosan visszahelyezte a kanapéra. Asztalhoz ültek... Jó étvággyal fogyasztották az ünnepi vacsorát, tíz év óta először érezve a hagyományos karácsonyi ételek ízét. Vacsora után az asszony leszedte az asztalt. A férje közbe meggyújtotta a karácsonyfán a színes gyertyákat, és ágai alá csempészte a feleségének vett ajándékot... Majd kiment a konyhába, és eltörülte az edényt. A nő ezt az időt használta ki arra, hogy ő is a fa alá helyezze a férfinak vásárolt ajándékot. A lakás közben kellemesen felmelegedett. Miután az asszony meggyőződött róla, hogy a kislány békésen alszik, tálcán behozta a süteményeket. A férfi elrakta az edényt, és visszajött a szobába. Mindketten a feldíszített fácskához vonultak. A nő egy elegáns bőrtáskát talált alatta, a férfi inget és nyakkendőt. Megcsókolták egymást. Forróbban, mint máskor. — Jövőre kucsmát hoz neked a Jézuska... — nevetett fel az asszony. A férfin látszott, hogy örül, nem is annyira a kilátásba helyezett kucsmának, mint inkább annak, hogy az asszonyt nevetni hallja.
