Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - HAGYOMÁNY - Mayer Judit : Magyar lapalapítási kísérletek Pozsonyban 1918 után

Magyar lapalapítási kísérletek Pozsonyban 1918 után

zetőt biztosítanak. A jövendő szerkesztők röpcédulákon reklámozták indítandó lapjukat, s ekkor kiderült, hogy egy másik irodalmi csoportosulás is lapot akar indítani, mégpedig Korzó címmel. A Korzó jövendő szerkesztői Kautz Loránd Hirschmann Ottó és Schulteisz Emil lettek volna. De erről a vetélkedésről beszéljen maga Eran Laor:

„Sajátos módon mi, Ehrenwald, Herczeg, Langfelder és én egy teljességgel zsidó csoportot alkottunk, míg a másik három nem volt zsidó. A kiadó azt javasolta, egyesüljünk a Korzó embereivel, s amikor mi ettől vonakodtunk, megkérdezte, vajon szándékunk-e folyóiratunknak zsidó jelleget adni. Mi ettől a „gyanúsítástól” mélyen megdöbbentünk, mert természetesen egyikünknek sem volt semmi efféle szándéka. Mint jó magyar asszimiláltak- nak csakis a magyar irodalom és semmi más nem volt a célunk.”(I m. 247. o.}

A két csoport végül is megegyezett. Engedtek a kiadó kívánságának is, hogy tudniillik főszerkesztőnek nyerjenek meg egy ismert személyiséget. így esett a választás Kumlik Emibe, az Egyetemi Könyvtár igazgatójára, aki ismert helytörténész és műfordító volt. A kétnyelvűek közé tartozott, mint annyi más pozsonyi: magyar irodalmi műveket fordított németre. (Fontos forrásértékű műve A szabadságharc pozsonyi vértanúi című 1905-ben megjelent tanulmánya.)

A folyóirat címét illetően is kompromisszumot kellett kötni, végül nem lett sem Új Világ, sem Korzó, hanem Tavasz. Az első szám 1919. április 12-én jelent meg ezzel az alcímmel: szépirodalmi, művészeti és közgazdasági folyóirat. Kiadja a Wigand K.F. Kiadó Pozsony. Főszerkesztő: Kumlik Emil, felelős szerkesztő: Herczeg fános, belső munkatársak: Herczeg Gábor, Honty (Hirschmann) Ottó, Lorándy Loránd (Kautz), Lándor (Landstein) Erik és Schulteisz Emil.

A fiatalok azonban csalódtak, mert végül is semmi befolyást nem gyakorolhattak a folyóirat összeállítására. Az idősebbek ugyan kijelentették, hogy „a folyóiratot a mai idők szellemével ellenkező maradisággal szakítva, a modern korszak jegyében kívánják vezetni”, ámde a fiatalok a megjelent anyagban nyomát sem találták a modern szellemnek. A fiatalok írásait az „öregek” szigorúan megrostálták, kínosan ügyelve hogy a konzervatív kereteket túl ne lépjék. Lándor-Landstein Erik verseiből is csak a „legszelídebbeket” közölték. Ezért aztán Herczeg Gábor, Lándor (Landstein) Erik és Schulteisz Emil a folyóirat 1919. május ll'-i, ötödik számában közölt nyilatkozat szerint önként kiléptek a belső munkatársak sorából. Helyettük Lányi Géza lett a lap szerkesztőségének tagja. Nem sokkal ezután Lorándy és Lányi is kilépett, úgyhogy csak Honty Ottó maradt meg a Tavasznál. A lap alapításának első évfordulóján — 1920. április 11-én — a szerkesztőség megemlékezett a kivált munkatársakról, kifejezve köszönetét és elismerését. A Tavasz című folyóirat utolsó száma 1921. február 10-én jelent meg.

A fiatalok persze megpróbáltak más lapokat alapítani. Landstein—Lándor nem vett részt a lapalapításokban, de írt ezekbe a kérészéletű lapokba. Azt is