Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - VISSZHANG - Barak László: „A céltábla általában nem lő vissza...” (Barak László válasza)
VISSZHANG VISSZHANG „A céltábla általában nem lő vissza...” Barak László „néhány szerény észrevétele” a Szigeti Lászlóval készült beszélgetéshez Tudván tudom, hogy a céltábla általában nem lő vissza. Nem is Kezdet hát, nem is Folytatás az a pár szerény észrevétel, amelyet az Irodalmi Szemle olvasóinak szánok Fonod Zoltánnak a lap januári számában Szigeti Lászlóval készített interjúja kapcsán, hanem prózai epilógus: 1. Sohasem szíveltem a pozőröket. Akkor sem, ha nem vették a szájukra a nevemet. Ha esetleg megtették, s beletenyereltek a becsületembe, avagy kollégáim becsületébe, akkor legyinteni szoktam arra, aki bevert sárral\ s továbbgyalogoltam, mert gyalogolni jó... 2. A Szigetin való keresztülgyaloglás szándéka nélkül — nem haragszom rá ugyanis én sem — ezúttal mégis közlöm a nagyérdeművel, hogy az Egyesült Államokból való visszatérése után a nevezettnek egyáltalán nem kellett „őzsutaként” viselkednie „munkahelyén, a Napnál’, mert azonnal beleülhetett a lap akkori kiadója, a Danubius igazgatói székébe, amelyre köztudottan sohasem vágytam. Balla Kálmán és Keszeli Ferenc sem! 3. Két ízben közöltem Szigeti Lászlóval annak idején, ha úgy tetszik, „komiszári magabiztossággal”, hogy „senkiházi mocsok és erkölcsi hulla”. (Nem vagyok benne biztos, hogy hűségesen idézett Szigeti.) Először az általa említett nyelvtanfolyamra való kiutazása előtt, amikor a lehetőséget sunyi módon elhallgatta a Független Magyar Kezdeményezés politikusai előtt, akiknek köszönhetően az akkori rendszerváltó mozgalom központi koordinációs bizottságában melengette a székét. Miközben temérdek információval manipulált! És miután elhallgatta a szóban forgó lehetőséget, érzelmi alapon kebelbarátainak kínálta azt fel. Rangon alulinak tartom bár, de a tényszerűség kedvéért kell megjegyeznem, jómagam kiutazása akkor családi okok miatt szóba sem kerülhetett volna.,. Másodszor akkor közöltem a Nap szerkesztőségi értekezletén, tanúk jelenlétében Szigetivel korántsem hízelgő véleményemet, amikor igazgatóként a lap részére Soros György pénzén vásárolt számítógépeket barátai kezére kívánta átjátszani. Az ő szóhasználatával élve, „privatizálni” kívánta a Nap mű
