Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - ANKÉT - Hová, merre? (Dr. Máté László, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Szilvássy József, Duba Gyula, Gál Sándor, Dobos László)
ANKÉT realitások miatt is — a Csemadok megnevezés. Értelmetlennek tűnik a múlthoz való nosztalgikus ragaszkodás, nem vagyok viszont biztos abban, hogy a két világháború között megbecsülést szerzett SZMKE (Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület) örökségéhez való (utólagos) kötődés jelentené a megoldást. Az elhíresült betűszót (Csemadok) talán helyettesíteni lehetne egy megnevezéssel, fantázianévvel (pl. Fáklya, Tűz, Fórum, Forrás stb.), s az új elnevezés (Szlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség, Szlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége stb.), idővel hozzásimulhat az új megoldáshoz. Ön — keresztapaként — milyen nevet adna az „újrakeresz- telésben ” en nek a tisztes korú szervezetnek? Dr. Máté László: — Nem vagyok benne biztos, hogy a névváltozás az egyedüli üdvözítő megoldás. Különösen, ha az indíték Hudec és társainak a véleménye, hiszen őket már a puszta létünk is irritálja. Más a helyzet, ha egy közös akaratból született egységesítő szlovákiai magyar kulturális stratégia így kívánja, illetve azoknak a mértékadó szlovák demokratikus tényezőknek is ez a véleménye, akik a jövő Szlovákiájában potenciális partnereink lehetnek. Én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem — biz’ isten! — a Csemadok nem jelent sem Csehszlovákiát, se Cseh—Szlovákiát, és különösen nem az önálló Csehországot, hanem — önmagunkat! Számomra olyan ez, mint valami régi, kedves kacat a gyermekkorból; másnak értéktelen, nekem érték, mert — a miénk! Ha megvalósul az egységes szlovákiai magyar politizálás (bízom benne!), s lesz egységes szlovákiai magyar kulturális stratégia — egység a sokszínűség jegyében! —, akkor a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség mint név valóban nem aktuális. Elsősorban azért, mert hosszú; másodsorban a társadalmi képviseletet hagyjuk az egységes magyar politikai képviseletre. Az előbbiek megvalósulása esetén vállalnám a névadó szerepét, mégpedig az idei Fábry-centenáriumi év szellemében. Miért ne lehetne így: VOX HUMANA — Szlovákiai Magyar Kulturális Szövetség? , Miklósi Péter: — Mi tagadás, elég körbepillantani, hogy észrevegyük: kis híján ötvenévesen inkább már meghalni lehet, de ebben a korban átke- resztelkedni nemigen szokás... Ráadásul a természetes beidegződések és a megszokás, illetve „a múlthoz való nosztalgikus ragaszkodás” közé sem tennék egyenlőségjelet. Attól tartok ugyanis, hogy a Csemadok számunkra, akik vele együtt nőttünk fel, de már a gyermekeink számára is, jobbára csak Csemadok marad. Őszintén szólva, az sem izgat különösebben, hogy a Csemadok mint betűszó tehertétellé vált az ügyeletes hatalom számára; hiszen a hatalmat sem érdekli különösebben, hogy számunkra/számukra mi jelent tehertételt. Elvégre ez az ominózus Csemadok nemcsak azt jelent(het)i, hogy Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete; hanem némi fantáziával akár azt is,
