Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - ANKÉT - Hová, merre? (Dr. Máté László, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Szilvássy József, Duba Gyula, Gál Sándor, Dobos László)
ANKÉT hogy cselekvő magyarok dolgozó közössége. Például. Mert ha jól tudom, elsősorban a cselekvés fontosságáról beszélünk egyre gyakrabban, egyre hangsúlyosabban; és nem arról, vajon a Csemadok — például — kíván-e híd lenni az anyaországi, a szlovákiai s éppenséggel a csehországi magyarok között?!... Ezért keresztapa sem kívánok lenni, pusztán egy támogató a sok közül, aki számára az a fontos, hogy a Csemadok, tehát mindaz, amit ez az elhíresült betűszó takar, az fáklya is legyen, meg tűz is, fórum is legyen, meg forrás is. És akkor szinte másodlagos, hogy miként hívják majd hivatalos nevén a szlovákiai magyarok intézményesített közösségét. Én ugyanis nem az újrakereszte- lést, én a közösségépítést, a gerincszilárdítást tartom igazán elsődlegesnek! N e s z m é r i Sándor: — Hiú ábránd azt hinni, hogy ennek a — kulturális — hatalomnak a Csemadok nevével van baja, s amennyiben nevének rövidítésébe valamilyen formában belekerül a Szlovákiára utaló betű vagy betűk, támogatni fogja a magyar kultúrát. Az ilyen irányú elképzelések ráadásul nemcsak hiúak, hanem károsak is. Károsak, mert elfedik a pőre igazságot, nevezetesen, hogy ennek a hatalomnak nincs szüksége az autonóm emberre, a gondolkodó és cselekvő közösségekre, sőt egyenesen ellenségnek tekinti az igazságot kereső, a valóságot sokszínűén megfogalmazó alkotói közösségeket. Ez a hatalom olyan, hogy megfogalmazta az egyetlen és megdönthetetlen igazságát, s aki kételkedni mer, az mehet. Funkciójából, munkahelyéről, de akár az országból is. Hadd emlékeztessek Feldekre, Jakubiskóra, avagy a Szlovák Nemzeti Színházban történtekre. Közelebb járnék talán az igazsághoz, ha példaként az egész kulturális reformfolyamatot említeném, amit röviden a komisszári rendszerre épülő centralizációnak lehet nevezni. Nos, ennek fényében nem tudom, mit lehet tenni a Csemadok megnevezéssel. Tény, hogy én már 1990-ben szorgalmaztam a név megváltoztatását. Az alapszervezetekben a rendkívüli közgyűlést megelőzően meg is vitatták a kérdést, és a Csemadok mellett döntöttek. Akkor. Most nem tudom, mi a tagság véleménye, de rájuk bízom a keresztapaságot. S z i 1 v á s s y József: — A Csemadok megnevezés ma már valóban értelmetlen ragaszkodás a múlthoz Ha nemzeti kisebbségünk idestova nyolc évtizedes hagyományainak életképes gyökereibe kapaszkodunk, akkor keresztapaként óhatatlanul a SZEMKE névhez térünk vissza. Ennek az egyesületnek a céljai ma sem időszerűtlenek, eredményei, hagyományai ma is tiszteletre méltók. Legfeljebb a mai nyelvhasználathoz igazítanám a megnevezést. Szerintem a legkifejezőbb az lenne, ha szövetségünk ismét SZEMKE lenne, éspedig Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesület. Duba Gyula: — Nem a legfontosabb kérdés, mégsem érdekeien. Felvet bizonyos valóságlátásbeli különbségeket. A metaforikus vagy szimbolikus fo- gantatású fantázianév romantikus és érzelmi vonásokat visz a szervezetbe. Hogy ne mondjam, bizonyos metafizikát! Nem mintha a kisebbségi lelkület-
