Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - A CSEMADOK XVIII. KÖZGYŰLÉSE ELŐTT - Szövetségünk vállalja a magyar kultúra értékeit Beszélgetés dr. Bauer Győzővel, a Csemadok Országos Választmánya elnökével
SZEMTŐL SZEMBEN nem nyilvánosan, kihasználva állampolgári és közösségi jogainkat, sokat tiltakoztunk. Annak ellenére, hogy új törvény készült a Matica slovenskáról, törvényjavaslatunkat a nemzetiségek kulturális szövetségeiről s intézményrendszerérői elutasították. A kisebbségi EBESZ biztos és ellenőrző csoportja kezdetben kételkedett az általunk felvetett gondokkal, veszélyekkel kapcsolatban. A helyi viszonyok ismeretének a hiányában eltúlzottnak tartotta aggályainkat. Ismételt látogatásaik során lehetőségük volt arra, hogy a helyszínen ismerjék meg a valós helyzetet, s egyre inkább felismerjék a létező diszkriminációs intézkedéseket és a valós veszélyeket. Abban, hogy az EBESZ-biztos legutolsó Szlovákiával kapcsolatos helyzetelemzése — véleményünk szerint teljes mértékben — valós képet fest a szlovákiai helyzetről, az antidemokratikus, diszkrimininatív intézkedésekről, s a hatalomnak a nemzetiségi kultúrával szembeni visszaéléseiről, nekünk is jelentős szerepünk volt. A szlovákiai helyzet ilyen valós értékelése, az ország által elfogadott kétoldalú és többoldalú nemzetközi dokumentumok betartásának megkövetelése, valamint egy, az európai kisebbségek érdekeit szem előtt tartó nemzetközi kisebbségi kódex Európai Unió által történő elfogadása jelenthetné „Európa” igazi segítségét számunkra. Hat évnek kellett eltelnie a renüszerváltás után, hogy a demokratikus szlovák ellenzék számára újra fontossá váljon, hogy például a Csemadok képviselőjének is lehetősége legyen elmondani az ellenzék tiltakozó nagygyűlésén a kultúra, beleértve a nemzetiségi kultúra megsemmisítésére tett kísérleteket, s a szlovákok is részt vegyenek a kultúrát megnyomorító intézkedések elleni tiltakozásainkon. Mi nyitottak voltunk és maradunk minden kulturális érték iránt, beleértve a szlovák s más nemzetiségek kultúráját. Rendezvényeink többsége ezt az elmúlt években mindennél jobban bizonyította. • Talán a jóhiszemű lojalitás bizonyítéka akart lenni, hogy az elmúlt években a nemzetiségi lét veszélyeztetettsége idején (nyelvtörvény, táblaháború stb.) a Csemadok jobbára a kultúra sáncai mögé vonult, meglehetősen tartózkodóan viselkedett. A „politikamentességet” azonban, melyhez a Kulturális Minisztérium a támogatást kötötte, elfelejtették észrevenni az illetékes helyen. Hogyan élte meg ezt az ellentmondást a Csemadok, s egyáltalán, lehet-e, szabad-e egy kulturális szervezetnek a politikai éghajlatot észlelni, netán — sajátos eszközökkel — jelezni a különvéleményt? — A fentiekből egyértelműen kiderült, hogy a nemzetiségi létünk veszélyeztetése idején nem maradtunk csendben, s nem is voltunk kislányosan szűziesen tartózkodók. Feltehetően ahányan vagyunk, annyiféle az értékrendünk. Ami kevés egyikünknek, túl sok a másiknak. Mert sorolhatnám a tényeket a köztársasági elnöki kerekasztaltól, a Kormány Nemzetiségi Tanácsán, komáromi nagygyűléseken és törvényjavaslatunkon keresztül az EBESZ biztos Van dér Stoollig. Van, akinek mindez kevés, míg másnak eltúlzott odafigyelés a politikára. Nem is olyan régen egy magát függetlennek valló magyar