Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - TALLÓZÓ - Romsics Ignácz : Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a 19. és a 20. században

Romsics Ignác

következő évtizedekben, s különösen a 19. század elején a német szellemi élet kitűnőségeinek egész sora (Kant, Herder, Fichte, Schlegel) foglalkozott a német nyelvhatárokon túlmutató integráció kérdéskörével, illetve a németség európai, s ezen belül elsősorban közép-és kelet-európai civilizatorikus küldetésével. Ezeknek az ötleteknek konkrét és részletes politikai programmá ötvö- zője, s mint ilyen a német vezetésű közép- és kelet-európai integráció első szisztematikus végiggondolója, azaz a német Mitteleurópa-gondolat atyja a délnémet Friedrich List (1789—1846) volt. 1841-ben megjelent fő művében és 'egyéb írásaiban List két, azóta jórészt igazolódott előfeltevésből indult ki. Az egyik az volt, hogy a jövő a nagy gazdasági egységeké, amelyek küzdeni, versenyezni fognak egymással. A másik pedig az, hogy bár építhet flottát, s így végül a trópusokon is megvetheti a lábát, ám a brit és a francia gyarmat- birodalmakhoz, illetve az Egyesült Államok gazdasági holdudvarához fogható tengerentúli területekre sem Poroszország, sem a jövő Németországa nem fog tudni szert tenni. Ezért

..a német állam jövője — hangoztatta — a kontinensen van; a német államnak itt kell gyarmatokat szereznie”. A gazdasági versenyképesség biztosítása érdekében, s egyben az orosz—francia harapófogó elleni hatékony védekezése szempontjától is motiválva List szeme előtt egy olyan nagy közép- és kelet-európai gazdasági-politikai egység létrehozása lebegett, amelynek délkeleti határai egészen Perzsiáig nyúltak volna. Ennek érdekében javasolta egy vasútvonal kiépítését a német tengerparttól Közép-Európán és a Balkánon át a Perzsa-öbölig, továbbá a Duna és mellékfolyóinak a szabályozását. „Nekünk is megvan a magunk Vadnyugata, éppúgy, mint az amerikaiaknak —; írta —: a Duna alsó folyása menti országok, a Fekete-tenger és Törökország; az egész Délkelet, amely Magyarországon túl található, a mi hátországunk”. A Drang nach Osten, pontosabban Drang nach Südosten mellett kívánatosnak tartotta List a nyugati terjeszkedést is. Ebben az irányban mindenekelőtt a német nyelvterülettel határos kisállamok, Belgium, Hollandia és Dánia, valamint délen Svájc csatlakozásával számolt. (Henry Cord Meyer: Mitteleurópa in German Thought and Action 1815— 1945. The Hague 1955. 13—15. VÖ. William Henderson: Friedrich List Reutlin- gen 1989)

A Mitteleurópa-gondolat, amely ettől kezdve állandóan jelen volt a német politikai gondolkodásban, reális politikai programmá a német egység megteremtését (1871) követően kibontakozott gazdasági fellendülés eredményeként, és az új állam politikai-katonai hatalmára is támaszkodva válhatott az 1890-es évektől kezdődően. A számtalan terv és elképzelés, amely ezzel kapcsolatban 1890 és 1918 között napvilágot látott, két nagy csoportba sorolható.

Az exportorientált feldolgozó iparágak, a bankok és az ipari menedzser réteg által támogatott liberál-imperialista koncepciók egy olyan vámpolitikailag egyesített multinacionális blokk létrehozására irányultak, amelybe a német— osztrák—magyar mag, a Balkán és a Benelux államok mellett Franciaország és Skandinávia is beletartozott volna. Ezek sem a német gazdaság számára lét- fontosságú világkereskedelmi kapcsolatok leépítésére, sem a német irányítású