Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Erdélyi Géza : Az egyház erkölcsi ereje és szolgálata felbecsülhetetlen
FÓRUM ’97 néhány vonatkozásban átértékelnünk és továbbfejlesztenünk. Ezek a kapcsolatok rendkívül fontosak a számunkra. Kár, hogy a megkésett szabad választás nem korábban valósult meg, amikor a külföldi testvéregyházak sokkal jelentősebb anyagi támogatásban részesítették a felszabadult egyházakat. d/ Iskoláink kiépítése, létrehozása nagyon megkésett. Nehézségeinket csak fokozza az a tény, hogy a restitúció folyamán egyházunkat számos körzetben az utolsó helyre tették az illetékes állami hivatalok (majd vagy nem tájékoztatva, vagy félretájékoztatva), míg végül a lehetséges megszabott intézkedési terminusból kifutottunk. Ezt a kérdést parlamenti képviselőinknek is fel kellene vetniük, természetesen alapos felkészülés után. Csupán valamilyen gúzsba kötött restitúciós intézkedésről beszélhetünk. Amíg falusi alap- és középfokú iskolánk csupán egy működik, örömmel számolhatok be arról, hogy két katekétaképzőnk (hitoktató), a komáromi és a. kassai működik, hasonlóképpen a komáromi Calvin János Teológiai Intézetünk is. Ez utóbbinak az akkreditálása folyamatban van. Úgy látszik, igyekezetünket siker koronázhatja, a nyitrai egyetemnek ugyanis hiányzik egy fakultása. Sajnálatos, hogy a minisztériumokhoz hamis híreket juttattak el — amiben a korábbi vezetésből legalább egy személy ludas —, nem tudták, amint tárgyalásaink folyamán elmondták, hogy. iskolánk kétnyelvű, s minden felszerelés, épületek, előadógárda rendelkezésre áll, ezért a minisztérium részéről nem szükséges komolyabb beruházás. Iskolánk kétnyelvűségéből adódóan az előadások évfolyamonként egyetlen szlovák anyanyelvű hallgató esetében is kétnyelvűek. A tantestület személyi állománya és minősége tudomásunk szerint jobb, mint az elmúlt hét évben keletkezett bármely intézményé (3 egyetemi tanár, 3 docens, 3 képzett pedagógus és 4 doktorandus áll rendelkezésre). e/ Úgy gondolom, hogy mindenki előtt ismert tény egyházunk kétnyelvűsége, mégpedig a kezdetektől fogva (1920). Csupán az arányok változtak, a szlovák anyanyelvűek száma a többszörösére nőtt, míg a magyar anyanyel- vűeké csökkent. Ez jól tanúsítja azt a tényt, hogy a növekedés nem valami sikeres missziói munka eredménye, hanem a szlovákosodás és a szlovákosítás eredménye. Az eddigiek folyamán (kivéve az 1946—1948-as éveket) mondhatni, korrekt kapcsolat volt a két nemzetiséget képviselő egyháztagok között. A magyar egyháztagok kárára történt azonban a kétnyelvű gyülekezetek ellátása. Amíg a magyar ref. lelkészek kezdettől fogva két nyelven szolgáltak, szükség és óhaj szerint is, addig a szlovák lelkészek által szolgált vegyes gyülekezetekben csak szlovák nyelven folyt mindennemű szolgálat. Mégis állandó panaszok, sőt feljelentések keserítették és keserítik az életünket. Ezen a kellemetlen, ám megoldható problémán úgy kívánunk segíteni, hogy érvényre jusson a kölcsönösség elve. Ugyanezt a jogos igényt támasztjuk a jövőben szlovák lelkész testvéreink felé, mint ők a magyar lelkészek iránt. így értetjük meg az elfogultakkal, hogy mi egyház vagyunk, s egyházunk nem nemzetiségi alapon jött létre, és nem ilyen alapon működik. Én a magam részéről, ha igény lesz rá, nem zár
