Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Erdélyi Géza : Az egyház erkölcsi ereje és szolgálata felbecsülhetetlen
FÓRUM ’97 kózom el attól sem, hogy külön egyházkerületben éljék szlovák nemzetiségű híveink az életüket. Inkább azon csodálkozom, hogy a másik történelmi egyház még alsóbb rendű tisztségbe sem választhat, illetve nem nevez ki más nemzetiségű személyt. Nemcsak a több százezres római katolikus egyházra gondolunk, hanem a kis egyházakra is, amilyen a magyar nemzetiségű evan- gélikusság, de megemlíthetjük a baptistákat, a testvéregyházbelieket stb... Ez a gyakorlat egyházidegen érdekek érvényesülését honosíthatja meg az egyházakban. Egyértelműen helytelen gyakorlat ez f/ Anyagi létünk megszervezése napjaink s a közeljövő feladata. Távolról sem olyan súlyos feladat, viszont annál sürgetőbb. Előzetes számításaink szerint ugyanis — kérem, jól figyeljenek — egyháztagonként évi 40 korona szükséges iskoláinkra, száz korona a lelkészek támogatására, és mintegy száz korona az egyházunk diakóniai szolgálatára. Kereken, mondjuk, évi 250 korona személyenként az az összeg, amely már biztosítaná alapfokon egyházunk működését. Számításainkat természetesen úgy végeztük, hogy figyelembe vettük a földekből származó bevételt, valamint az állam részéről azt a minimális (alapszintű) anyagi ellátást, amelyre e hazában dolgozó és adózó állampolgár jogosult. Ez a szervezés azonban csak az egyháztagok részvételével és aktív támogatásával valósulhat meg. Személy szerint bízom abbban, hogy híveinknek lesz annyi hite és olyan emberi tartása, hogy ezt az összeget még megtoldják, éspedig napi egy koronára emelik, és akkor még többet, sokkal többet tehetünk értük, javukra. A mi munkánknak valóban szolgálatnak kell lennie. Isten dicsőségének s embertársaink javának a szolgálata. g/ A gyülekezeti munkában kiemelt helyen kell foglalkoznunk a legkisebb közösségi alapsejttel, a családdal. A család ma gyógyításra szorul. Gyógyulásra van szükség ahhoz, hogy ne sérüljön az ember személyisége, hogy ne pusztán anyagiakban, hanem erkölcsben és lelkiségben jó útravalót kapjanak a fiatal nemzedékek. Csak így érhető el a teremtő isteni Ige megismertetése és az éltető isteni szeretet megélése révén az, hogy ne csenevész, identitástudatsorvadásban szenvedő emberkék alkossák a családokat. h/A gyülekezetgondozás (a családgondozás mellett) mintegy tágabb keretek közötti közösségépítés, mert korunk széthulló közösségeit látva a gyülekezet az a hely és közeg, amely életre szóló és emberi mivoltunk számára nélkülözhetetlen közösségi élményt adhat. i/ Az egyház erkölcsi ereje és szolgálata felbecsülhetetlen. Bármilyen súlyos gazdasági összeomlást, ha keserves fájdalmak között is, egyén és nemzetközösség túlélhet, az erkölcsi összeomlás azonban egyén és nemzetek számára bármikor végzetessé válhat. Végezetül: Meggyőződésem, mindennki előtt világos, hogy egy teljes — az Ige szavait idézve — értelmi és lelki megújulásra van szükségünk, melynek lépcsőfokait a következőkben jelölhetjük meg: • gondolkodásváltás—értelmi megújulás, • az érzelmi élet tisztulása, rendezése,
