Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Erdélyi Géza : Az egyház erkölcsi ereje és szolgálata felbecsülhetetlen
FÓRUM ’97 kor tiszta erőforrás. Szükséges is, mert a feladat sokrétű és óriási. Szabad legyen megemlítenem néhányat: 1. Istenhez vezetni az elbitangolt embert; 2 közösséggé formálni az öntudatlan vagy tudatzavarral bajlódó tömeget; 3. ismertté tenni a bibliás és bevált erkölcsi normát, a szeretet normáját, ami a toleranciánál, lojalitásnál magasabb norma, mert nem csupán a másik elszenvedésére késztet, hanem annak elfogadására és vállalására. 4. Végül, megértetni a népek, államok vezetőivel, hogy az egyház nem üvegházi, mesterséges képződmény, nem lombiktermék, hanem benne él a világban, amelyért az Isten felelőssé tett e, „mert úgy szerette Isten a világot..." ezért bármit tegyen a politika vagy a politikus csak egy emberrel is, az egyház nem lehet tétlen szemlélő. A keresztyén egyén jó, ha tudatosítja, hogy az egyház Isten akaratából jött létre, jelen volt a világban a történelem hajnalától mindmáig, és Jézus Krisztus szavai szerint megmarad mindörökké. Más szóval az egyház itt lesz akkor is, amikor szerzője és a Nagy Rendező korunk és a jövendő korok szereplőit, rendszereit és ideológiáját már rég leparancsolta a történelem színpadáról. Az Isten szeretet törvénye és normája alól nincs kivétel. Nincs olyan vallás, vallási rendszer, amely ne vállalta volna teljes joggal és érvénnyel a világot, a népet, a saját népét, nemzetét. Legfeljebb olykor rosszul vállalta, helytelen módon gyakorolta a saját felelősségét. De melyik ideológia, társadalmi berendezkedés az, amelyik fölényeskedve felülbírálhatná vagy megítélhetné az egyházat valamilyen magasabbrendű pózban tetszelegve. a/ Egyházunk speciális feladatai közé tartozik, az elmúlt vagy múlófélben lévő rendszer által teljesen leépített belmisszió és diakónia, vagyis szeretetszolgálat kiépítése és gyakorlása. Sajnos, lelkészeink nagyobb része felkészületlen, holott mindkettőt, diakóniát és missziót gyülekezeti szinten kell elkezdeni. Korábban épült gyülekezeti otthonainkat, épületeinket elvették, s nem hajlandók visszaszolgáltatni. Gondoljuk el, hogy a háború után egyházunkat úgy kezelték háborús bűnösként, hogy ennek az egyháznak akkor is voltak szlovák tagjai. Gyülekezeteket fosztottak meg anyagi javaiktól, több tízezer református egyháztagot telepítettek át azon a címen, hogy államellenes tevékenységet folytattak. Senki sem kérdezte meg, hogy állítólag melyik ellen működtek, netán az önálló fasziszta Szlovák Állam ellen és ezért bűnhődtek. Megválaszolatlan kérdések... Egész egyházi életünket más irányba szükséges terelni, mert elvilágiaso- dott, amin nem kell különösebben csodálkoznunk, mivel a tömény szekula- rizmusnak központi hivatalunk sokáig otthont biztosított..., legalább is abban az értelemben, hogy nem az egyház volt a fontos, hanem az egyházon kívüli érdekeket tartott szem előtt, a világi hatalom kegyeit keresve. b/ Az elménk és lelkünk megújulása remélhetőleg meghozza az emberek, benne a lelkészek közötti kapcsolat megújulását, mi több, a keresztyén egyházak közötti kapcsolat rendszerezését is. c/ Külkapcsolatok dolgában nem kell mindent elölről kezdenünk, inkább
