Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Miklósi Péter : Miért van, ha nincs? És lesz-e, ha van?
FÓRUM ’97 hanem az a független lap, amelynek saját véleménye, illetve javarészt e lap egzisztenciáját is megteremtő olvasótábora van. így együtt és függetlenül attól, hogy az a sajtóvélemény olykor egybeesik, máskor szembefordul különféle pártálláspontokkal. Vonatkozik ez a szlovákiai magyar sajtóra is, legyen szó napilapról, hetilapról vagy akár elektronikus médiáról. Ez nem különcködés, nem fényűzés, hanem a sajtó szakmai hitelének és hitelességének szolgálata. Dolgozatom fennmaradó részében már csak távirati stílusban említeném a sajtónk helyzetét tüköző tényeket. Tehát: • A mindmáig talpon maradt szlovákiai magyar lapok ára folyamatosan emelkedik; ellentétben a példányszámokkal, amelyek a jobbik esetben stagnálnak, jobbára azonban csökkennek. Ez részint az általános elszegényedéssel, részint a törzsolvasók elhalálozásával hozható összefüggésbe. • A példányszámcsökkenés az asszimiláció jele is, ezért különösen riasztó tünet a gyermeklapjaink iránti igény megcsappanása, hiszen ez az olvasói utánpótlás elvesztését jelenti. • Tudatosítandó, hogy a hazai magyar nyelvű sajtó nem támaszkodhat pusztán a szlovákiai magyarság gazdasági erejére. Ezért a törvényes támogatás visszaállítása jelenthetne segítséget, de nem a lojalitás elve szerint, hanem a kulturális önkormányzatiság gyakorlatának alkalmazásával. • A kétnyelvű vidéki lapok közül, különösen az országos terjesztésű Csallóköz, illetve a Komáromi Lapok öregbítik a regionális sajtó jó hírnevét, azonban ezek is filléres gondokkal küszködnek. • Hiba, hogy a hazai magyar sajtónak egyelőre nincs kidolgozott, egyeztetett stratégiája a nyelvtörvény dörgedelmeivel szemben. • Huzamosabb ideje nincs magyar nyelvű képes hetilapunk, noha az igény meglenne rá. Bizonyítja ezt, hogy a magyar olvasók gyakran forgatják a hasonló zsánerű szlovák lapokat. • Tetézi a bajt, hogy a grafikai küllem megváltoztatása óta mind az Új Szóból, mind a Vasárnapból szinte kiveszett a mívesebb publicisztika, háttérbe szorult a gondolatiság, hiányzanak az interjúalanyt indoklási kényszernek alávető beszélgetések, a többalanyú, így az ítéletalkotást az olvasóra bízó riportok, továbbá az okos viták és kerekasztal-beszélgetések. • Az oknyomozó zsurnalisztika és műsorszerkesztés a szlovákiai magyar újságírás egészében legföljebb csak nyomelemeiben van jelen. • Megoldatlan az újságíróképzésünk, szinte siralmas az utánpótlás kérdése, ígéretteljes egyéniségek felbukkanásáról pedig nem is hallani. • Bőven akad csiszolnivaló újságírásunk nyelvi és stilisztikai színvonalán, s az egészséges újságírói rámenősség és a tájékozottság tekintetében sem állunk a helyzet magaslatán. • Jó tudatosítani, hogy a rádió magyar adása, minden sztereotípiája ellenére, az ötödik leghallgatottabb hazai állomás. Ennek és a jövő kihívásainak tudatában nyilván a kereskedelmi rádiózásnak is helye lenne kisebbségi sajtókultúránkban, ám ez egyelőre komolyabb ábrándnak is merész ötlet.
