Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Miklósi Péter : Miért van, ha nincs? És lesz-e, ha van?
FÓRUM ’97 lisszák mögött, a kormánykoalíció holdudvarában, a kormánytöbbség hatalmi centrumává vált parlamentben, a közszolgálatiság elveinek öncélú félremagyarázásával, sőt a televízióban a titkosszolgálati praktikák képernyőre kerülésével. A tét nem egyéb, mint hogy sikerül-e újrateremteni a hajdani pártállami sajtóviszonyokat, igaz, az akkoriaknál furfangosabb eszközökkel. A kérdés lényege: szabad sajtó lesz-e, vagy szabad lesz-e megerőszakolni a sajtót? E dolog még nem dőlt el, a küzdelem kimenetele főként azon múlik, minő irányt vesz Szlovákiában a demokratizálódási folyamat. A szabad sajtó fojtogatásának egyik eszköze például a lojális szerkesztőségek megjutalmazá- sa az irányított hirdetéspolitika révén, továbbá az államilag támogatott sajtómonopólium kialakítása, a hűségelv érvényesítése a nyomdai megrendelések elosztásánál, a lapterjesztés során a kormánypárti sajtó preferálása. Mindez több mint packázás, s ellenzéki szlovák vagy magyar szerkesztőség élete egyaránt megkeseríthető vele. A mi sajtónk orra alá azonban egyébbel is bőven lehet borsot törni. Az ellehetetlenítés leghatékonyabb módja a költségvetési, tehát a törvényesen kijáró támogatások befagyasztása, majd teljes megvonása. E helyzet azután még bohózattá is sekélyesíthető. Azzal, hogy az alanyi jogon például A Hétnek, a Napnak, a Keleti Naplónak, vergődő gyermeklapjainknak, a tizenéves ifjúságot megszólító IFInek járó összeget a kormánypárti szlovák lapoknak kell adni, hadd jelentessenek meg ők kisebbségi mellékleteket! A szlovákiai magyarságot megcsúfolva, magyar nyelvű újságjainkat kisemmizve! 1995-ben így jutott kis híján 9 millióhoz a Slovenska Republika, 6 millióhoz a Hlas ľudu, 5 millióhoz pedig a Slovenský juh, illettve a Slovenský sever, hadd kerülgesse a guta az országban élő ukránokat és ruszinokat is. És történt, illetve történik mindez a hírhedt Pro Slovakia Alapítványban képviselt szinténmagyarok tudtával és beleegyezésével. Igaz, ennek fejében e kútmérgezők mozgalmának is csöppent annyi, hogy újjáélesztve a szervilis pártsajtó rossz emlékű hagyományait, megjelentessék az Életünk című és a kormánykoalíció által pénzelt lapot. Talán nem is morbiditás, ha némi gyilkos öniróniával hozzáfűzöm: ez az Életünk — lelkileg, szellemileg, gerincességében — a halálunk kuvikmadara lehet. Legalább érintőlegesen érdemes szóba hozni az újságírói függetlenség kérdéskörét is, mert 1989 óta ez sok vita tárgyát képezi. A szlovákiai magyar lapok közül különösen az Új Szó körül örvénylett sok polémia ennek kapcsán. Nos, szerintem a függetlenségnek nincs általánosítható receptje, inkább az ítéletalkotást segítő ismérvei, jellemzői vannak. Jómagamnak is csak egyéni értékrendem van, a témát kinek-kinek önmagának kell továbbgondolnia. Nos, mi hát a független lap? Sokan azt hiszik, mi sem egyszerűbb, hogy az az újság, amely egyenlő távolságot tart minden politikai párttól. A pártatlan tárgyilagosságot sokan úgy képzelik el, hogy érvényesítése folytán a politikai erők egyenlő mértékben, már-már patikamérlegen kiszabott arányban nyilatkozhatnak. E sorokon, ékezeteken, jelzőkön bazírozó, kicentizett politikai telek- spekuláció helyett, úgy vélem, hogy a független lap nem szócsöve egy-egy pártnak vagy nem semleges hirdetőtáblája a különféle pártszervezeteknek,
