Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dubovsky László: Alabán Ferenc: Két költő nyomában
Könyvről könyvre Két költő nyomában című munkájában, mely a Nyitrai Pedagógiai Főiskola kiadásában jelent meg 1995-ben, összetett feladatra vállalkozik: hiteles fejlődésképet ad az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalom korszakos változásait magával hozó lírikusi nemzedék (nyolcak) két vezéregyéniségéről, Cselényi Lászlóról és Tőzsér Árpádról. Közben bemutatja a nyolcak generációjának indulását az azt megelőző társadalmi helyzetet, valamint az irodalmi életet, ösz- szehasonlítva az utána következő időszak jellegzetességeivel és különbözőségeivel. Az összetett feladat összetett módszert is igényelt, hisz az a változás és átalakulás, mely irodalmunkban az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején végbenent, s amely Alabán Ferenc munkájának egyik fő vizsgálódási pontja, az irodalom történészi és irodalomkritikusi szerep egyidejű vállalását követeli meg. E. Kettős szerep felvállalása és tudatos alkalmazása, a világos és pontos tényleírások és okfejtések, illetve az elemzésre kerülő részekhez kapcsolódó kritika jegyzetek formájában történő közreadása és fel- használása mellett a dolgozat egyik legnagyobb erénye. Ez teszi lehetővé a középtávú történelmi folyamat irodalmi-, társadalmi-, politikai funkcióváltásának hiteles ábrázolását és a fejlődési szakaszok között levő okozati viszonyok megértését. Lényeges momentumnak tartjuk, hogy a fejlődés folytonosságának elvét szem előtt tartva a szerző az ötvenes évek elején és az ötvenes évek végén keletkezett irodalmi alkotásokat nem választja szét egymástól mereven, s az esetünkben funkcionáltabb, a valósággal szemben elkötelezett irodalom két rétegéről beszél, melyek közül az egyik a társadalmi és nemzetiségi/mennyi- ségi tényezőket/szükségleteket veszi figyelembe, a másik viszont a par excellence irodalmi értékek szférája felé halad. Ez az alapállás teszi lehetővé, hogy a vizsgált irodalmi korszak fejlődési íve az egész elemzés során egységes és töretlen marad. E folyamat legjelentősebb momentumaként a nyolcak nemzedékének megjelenését tartja, elsősorban azért, mert a sematizmusban megragadó költészetünk az antológia megjelenésétől kezdett erőteljesen differenciálódni, s a neoavantgarde törekvések megjelenésével színképeiben is gazdagodott. Indulásuk, történelmi, társadalmi hátterük és fejlődésük bemutatása után röviden jellemzi magát az antológiát, melynek legértékesebb ho- zadékaként a „mindenség igényét hirdető költői programot” és az egyszerűsített szemléletet megtagadó, összetettebb valóságon alapuló költészetet említi meg. A nyolcak nemzedéke volt az, amely tudott és képes volt újat mondani önmagáról, a világról, az irodalomról. Tette ezt minden vonatkozásban: írói attitűdben, nyelvi stílusban, tárgyválasztásban és erkölcsi normában. Újra felfedezték a „pszichikai egyedet,,, a „morális lényt,,, a Alabán Ferenc: Két költő nyomában
