Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dubovsky László: Alabán Ferenc: Két költő nyomában
Könyvről könyvre létproblémákkal szembesülő létezőt, minek következtében lehetővé vált számunkra egy komplexebb emberkép megalkotása. Igaz, mindezt már konszlo- dáltabb viszonyok közt tették, mint az előző költői nemzedék tagjai, s az sem elhanyagolható körülmény, hogy ez idő tájt már rendelkezésükre állt az irodalomkritika segítsége is, melynek fontosságát a könyv írója külön is hangsúlyozza, párhuzamot vonva az Irodalmi Szemle 1958-as megjelenési vei. A monografikus mű szerzője a nyolcak antológiájának elemzése után a kötet további két nagy egységében e nemzedék két legegyénibb, legjelentősebb generációs programot hozó költőjének, Cselényi Lászlónak és Tőzsér Árpádnak lírikusi pályáját rajzolja meg, sem előtt tartva a szlovákiai magyar kisebbségi líra fő mozgásirányát. Tőzsér Árpád költészetét az 1963-as Mogorva csillag megjelenésétől az 1982-es Adalékok a nyolcadik színhez című kötet megjelenéséig dolgozza fel. Pontos képet kapunk arról, hogyan jutott el Tőzsér Árpád az élményeket leíró költészettől az objektív líráig. Jól kivehető, többé-kevésbé egyenes vonalú alkotói fejlődés vezet a falu tematikájától, a „biológiai determinizmuson” keresztül az „ismerd meg önmagad” igényéig, a fel nem fedezett lehetőségek végtelenétől a többféleképpen történő értelmezhetőségig. A Tőzsér-életmű alapos, részletező elemzése során Alabán Ferenc rámutat Tőzsér eredetiségére és korszerűségére, mely a szlovákiai irodalmi folyamat fontos kategóriájaként van jelen, elsősorban azért, mert Tőzsér művei a hazai magyar költészet adott szakaszában megfelelő progresszivitással reagáltak a valóságtudat alakulására. Ugyanilyen részletesen elemzi Cselényi László 1961 és 1981 közötti költői munkásságát,melyben szintén határozott fejlődésvonal figyelhető meg, az életigenlő dinamikus költészettől a hagyomány és a neoavantgárd szélsőségeinek ötvözéséig. Cselényi költészete a lírikusi szerepvállalás tudatossága és eredetisége alapján nemzedékének új alkotói fejezetét jelenti. Az összefüggéseket kereső értelem és a mitológiát teremtő ember, a saját hagyományaiból merítő individuum új költői világát a legmodernebb irányokkal karöltve alkotja meg. Ez az állandó keresés és kísérletezés válik Cselényi László költészetének lényegévé. A könyv utolsó fejezetében Alabán Ferenc összegez, megindokolja Cselényi László és Tőzsér Árpád korszakos jelentőségű költővé válásának okait, a lírai középszerben fő szerepet játszó elavult szemléleti módszerek elleni fel fellépésüket, szenvedélyes útkeresésüket, az új formák és költői nyelv iránti fogékonyságukat. Ezek a tényezők nagy mértékben hatottak a szlovákiai magyar líra mozgására és európaivá válására. Befejezésként jegyezzük meg, hogy ismertetett kötetünk csupán kétszáz példányban jelent meg. Ez nem teszi lehetővé Alabán Ferenc igényes elemzésének a jelenleginél mindenképpen szélesebb körben megismerését. Indokolt volna ez azért is, mert a Két költő nyomában című tanulmány fontos adalék a szlovákiai magyar kisebbségi irodalom történetének megírásához is. Dubovsky László
