Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)
Földreform és nemzeti terjeszkedés lyen módon számolt a felvidék magyar területeinek fokozatos elszlávosításá- val. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a Szlovákiai Telepítési Szövetkezet (Kolonizačné družstvo pre Slovensko) is ezt várta a földreformtól és a célirányosan végrehajtott telepítési akciótól. A Szövetkezet elnöke, Ivan Daxner sajnálatosnak mondja egyik 1924-ben megjelent tanulmányában, hogy lám, Dél-Szlovákia termékeny rónái „idegen”, vagyis magyar tulajdonban vannak. Szerinte ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. A telepítési akciót azonban jól át kell gondolni, és a végrehajtásnál figyelembe kell venni valameny- nyi nemzetstratégiai szempontot. A magyarok közé betelepített szláv lakosságot lehetőleg önálló telepesfalvakban kell tömöríteni, amelyekben mindjárt kezdetben gondoskodni kell a községháza, iskola, óvoda, templom, jegyző- és tanítólakás stb. felépítéséről. Daxner különösen a templomot tartotta igazán fontosnak,mivel annak hiányában a szláv telepesek minden bizonnyal a környező magyarfalvak templomaiba járnának, s ez úgymond „hozzájárulna elmagyarosodásukhoz”. A templom mellett Daxner szerint a kisdedóvónak van még igencsak nagy jelentősége, főleg abban az esetben, ha a szláv telepesek magyar községbe érkeznének, és kénytelenek lennének együtt élni az őshonos lakossággal. Az ilyen községekben ugyanis — Daxner okoskodása szerint — minden bizonnyal a helyi magyar családok is beíratnák csemetéiket a szlovák óvodába. „így aztán egy emberöltő alatt minden erőszak nélkül el lehet majd szlovákosítani a magyar falut, és azt megbízható bástyává változtatni az államunk határán” — fogalmazta meg az elérendő távlati célt a Szlovákiai Telepítési Szövetkezet elnöke.17 Az idézett „szakember” szerint a telepesfalvak létesítésénél vigyázni kell arra, hogy azok ne ötletszerűen, szétszórtan keletkezzenek a magyar etnikumon belül, hanem lehetőleg 5-6 kolóniából álló községcsoport ékelődjék be a magyar falvak településszerkezetébe. Természetesen közben arra is ügyelni kell, hogy ezek a települések gazdaságilag is prosperálok legyenek, s főleg semmiben ne függjenek a környező magyar falvak népességétől, sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem pedig társadalmi téren.18 A magyar etnikum gazdasági meggyengítésére, etnikai felhígítására és szétszabdalására tehát módszeres alapossággal és célirányosan készült mind a csehszlovák államhatalom, mind a többségi társadalom. Az önmagát demokratikusnak hazudó köztársaságban nyíltan hirdették és a gyakorlatban alkalmazták is a szláv etnikai terjeszkedés, illetve a magyarság mesterséges visszaszorításának elvét. Úgy tűnt, hogy az adott hatalmi, politikai és társadalmi viszonyok között senki és semmi nem állhatja útját a „csehszlovák nemzetállam” néprajzi-etnikai expanziójának. Ez a folyamat a volt magyarországi területeken — Szlovákiában és Kárpátalján — az ősi magyar településszerkezet megbontásában, valamint a birtokviszonyok idegen érdekeket szolgáló átalakításában látszott testet ölteni.
