Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)
POPÉLY GYULA reform magyarellenes törekvésére. A magyar ellenzéki pártok vezetői már 1923 áprilisában a Népszövetségi Tanácshoz fordultak panaszukkal. A nyolc részből álló panaszbeadvány egyik sarkalatos pontja éppen a tendenciózusan magyarellenes földreformra hívta fel a világszervezet figyelmét. Az 1924. évben a magyar politikusok a csehországi németek vezetőinek egy csoportjával összefogva közös petícióban informálták a Népszövetséget a csehszlovákiai agrárreform kisebbségellenes tendenciáiról.14 Igazán csak sajnálni lehet, hogy a világszervezet oly könnyen szemet hunyt a demokratikusnak ismert csehszlovák hatalom diszkriminatív eljárásai felett. * * * A felvidéki magyarság politikai vezetőinek sorozatosan megnyilvánuló tiltakozásai ellenére az agrárreform magyarságellenes éle kezdettől fogva tetten érhető volt a hatalom minden intézkedésében A Hodža-féle Csehszlovák Agrárpárt magyar korifeusai — Csánki Aladár, Csömör István, Békefi Sándor stb. — széltében-hosszában hirdették ugyan a magyar parasztság között, hogy ők is részesülnek majd a „földreform áldásaiban”, a tények azonban nem őket igazolták. A földreform végrehajtói a gyakorlati lebonyolításban soha és sehol nem voltak tekintettel a helyi magyar lakosság érdekeire, hanem éppen fordítva; a magyar birtokosréteget vagyontalanná, a törpebirtokosokat és a mezőgazdasági munkásságot pedig földönfutóvá akarták tenni, miközben a magyar etnikai területet szláv telepesekkel szándékoztak minél jobban kiforgatni nemzeti jellegéből. Még az aránylag „mérsékeltebb” szakértői számítások is abból indultak ki, hogy Szlovákia és Kárpátalja déli, határ menti magyar területein 100-200 új, modern telepesközséget lehetne létrehozni kb. 120 000 szláv telepessel.15 A Felvidéken a csehszlovák agrárreform tehát egyet jelentett a szláv elem betelepítésével, illetve a zárt magyar etnikai tömb felhígításával. Maga az Állami Földhivatal elnöke, Jan Voženílek is ezt az elvet tekintette a leginkább meghatározó szempontnak a szlovákiai földreform lebonyolításában. Véleménye szerint ugyanis a magyarlakta területeken az agrárreform nem egyszerűen csak a nagybirtok felosztását jelenti, mivel abban itt „fontos nemzeti és állampolitikai szempontok” is meghatározó szerepet játszanak. Voženílek szerint „Szlovákia déli határainak biztonságossá tétele „ úgymond megköveteli a földtulajdon átruházását — persze nemcsak a kisajátított és felosztásra kerülő földét, hanem lehetőleg az összesét — „a nemzeti és állami szempontból megbízható és lojális tulajdonosok birtokába”. A jeles nemzetgazdász álláspontja szerint tehát a magyar etnikai területek földvagyonának minél nagyobb arányban az „államhű szláv elem” birtokába kell kerülnie. „Az itteni földreformnak ez az egyik fő küldetése” — szögezte le megdöbbentő nyíltsággal az Állami Földhivatal elnöke egyik 1926-ban írt tanulmányában.16 Az agrárreformnak szinte minden rendű és rangú közreműködője valami
