Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - PERÚJÍTÁS - Ágh István: Egy porladó díszkiadás

egyenrangú a helyzet: O azt mondja, hogy ez. és ez a munkám nem ér semmit, hogy az silányság, én azt felelem, hogy nem igaz, mert az remek... s ha én mondom neki, hogy ez és ez a műve nem ér semmit, hogy ez nyomorúság, ő feleli, hogy nem igaz mert épen ez a legjobb munkája. Ataljában a fiatal irodalom tagjai tán túlságosan is szigorúak egymás iránt." Az Úti levelekben azonban már egy műveletlen, tohonya ember képe jelenik meg: "Míg én a táj páratlan fönségén s a múlt idők nagyszerű eseményein a legköltó'ibb ábrándokkal merengtem: addig Tompa Mihály aludt és liortyogott", mondja Petőfi a Murány romjainak látogatásakor, a Szécsi Máriáról szóló elbeszélő költeményeik "helyszínelése" idején! Az erkölcsi felháborodás nemsokára megváltoztatja Tompa költészetéhez való viszonyát is. Az Életképekhez tömörülni szándékozó fiatalok kijátszása, közlése miatt háborodott föl annyira Tompán. Nem érdekelte, hogy a vidéki ember nem értette pontosan a szándékát. "Ki hitte volna, hogy még ez iránt az ember iránt is meghűlök, meg kell hűlnöm... mert én csak characteres, szilárd characterű embernek tudok barátja lenni... Egyszer azt mondja, hogy ő mint új gazda nem dolgozhatik 7 ji 30 krért, máskor meg, hogy neki Vachottal bonyolódott viszonyai vannak, azonkívül meg nekem már szavát is adta. Azok a bonyolódott viszonyok határtalanul gyanúsak előttem mindenkor és mindenben, azt szerettem volna én látni, kapott volna-e különben 7 frt 30 krt is, ha én nem kívántam volna Jókaytól, hogy hármunkat egyenlően fizessen ? de ha húsz. annyit kapna is! midőn az ügy áldozatokat kíván, áldozni kell. Kutya seggibe való fráter, aki csak haszonért áll a szent zászlóhoz.- Ez. minden bitangból kitelik."

Tompa még a magasabb honoráriumát is Petőfinek köszönheti, nem versei minőségének. "Hát Tompa Szécsi Máriáját olvastad? — folytatja Aranyhoz írt levelét — nem is Szécsi Mária az, hanem Panyó Panni, Isten látja telkemet, nem irigységből beszélek. Nem is kárörömből... de ő velem akart versenyezni és ollyat bukott, amillyet csak a Rotschild-ház volna képes bukni, noha az én Marcsám is, amint Miska mondta Adorján Hódinak »nagyon középszerűd... Vahot engem akar ellensúlyozni lapjában, a Szemle rovásomra dicséri őt, Gömör vármegye Európa csillagának tartja... és a szegény Miska... bizony isten, sajnálom." "Meglásd, Tompát a versenyzés öli meg, ő velem akar mindenáron futtatni, adja isten, hogy elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad." Arany rá jellemzően figyelmezteti: "Kérlek, válaszd a legjobb ítéletet, ami lágy, az. érettebb is." S közvetíti Tompa szavait: "Én futni akarok magam, futtatni senkivel. Azonban, ha azon ügyekezet, hogy mindig jobbat és tökéletesebbet akarok adni, ha azon gyönyörű dologhoz, miket Petőfi írt, hasonlót igyekszem csinálni, futtatás: úgy igenis futtatni akarok nemcsak Petőfivel, hanem mindazokkal, kiknek csak egyetlen versét is szépnek láttam életemben." És úgy is próbálja barátját esitítani, hogy tárgyilagos véleményt mond: "Tompára ne duruzsolj. Ne hidd azt, hogy ő veled mérkőzni kíván. En legalább nem hiszem, hogy Tompában, ki néha, sót többnyire olly jókat ír, ne volna annyi műérzék, hogy Szécsi Máriádnak az övé feletti hasonlít hatatlan elsőbbségét ne érezze. Ezt pedig annál inkább van okom állítani, mert maga írja nekem, hogy az ő Máriája középszerű história, jó lesz valamelly lapba... Egyébiránt az. ő Máriájában a felfogás is szerintem igen áldatlan. Ha positiv törvény, a lélek és a

Ágh István