Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - PERÚJÍTÁS - Ágh István: Egy porladó díszkiadás

Egy porladó díszkiadás szív törvényeivel hozatik összeütközésbe, mint Tompánál eskü és szerelem (nálunk csők önkénytesen felkarolt pártérdek és önkénytelenül támadó szerelem, férfiaskodás és nőiség hozatik küzdésbe, az utolsó győz, győz/tie kell, a cél el van érve, tehát semmi tragicus vég, sőt triumphus). Ott ha az utolsók győzitek, tragikus vég kell. Ügy, de itt a történet ellenére nem csinálhatott tragicus véget, mert tudva van, hogy Szécsi Mária, a lánglelkű nő, kinek nem kis része lehetett a Veselényi- Conjuratióban, tül élte férjét, s végre is Bécsben a szabadság ügye áldozatául halt meg, tehát a legszebb halállal, mi azon időben honleánynak juthatott, Kár volt tehát avval az esküszegés históriával akarni bepiszkolni a nem mindennapi jellemet. Na, mega kidolgozás hozzá. "Miile die versus "-nak is gyarló." "Ami Szécsi Máriát illeti

— írja Tompa Aranynak —, én szívesen elhiszem, hogy hibás az illy étén felfogás, mint én felfogtam; tudnám ugyan menteni és védelmezni a dolgot, de hogy papírt és időt ne vesztegessek, és igen szerelmesnek ne lássam lenni Mariskámba, inkább hallgatok." Indulatos természete ismeretében tudhatjuk, ez a papír- és idó'kímélés Arany irányában a sértett költő kitörését fékezte meg. Petőfit nem kímélte ennyire, de akkor sem versei minősítésén dühöngött — látszólag. Arany a népies felé hajló, Petőfi balladai zaklatottsággal nyargaló költeményt teremtett a Habsburg-párti Wesselényi Ferenc és az erdélyi fejedelemre fölesküdött Szécsi Mária történetéből, Tompa váromlasztó tragédiát írt, holott a hősök élve maradnak úgy, ahogy a levelezésből is kitetszik.

Petőfi és Tompa kapcsolatában folytatódik az elhidegülés. Nem a pap-barát esket Erdődön. S a gyanakvás a pesti látogatás alkalmával szakítássá fajul. Tompa értetlenül latolgatja a baráti kör viselkedését: "Ezek az emberek csodálatosak lettek, e hazamentő óriásokkal nincs lelked, hogy okos szót válts... szédült az egész város." Petőfi hidegen viselkedik vele szemben, s amikor arról beszél, hogy a hadügyminiszterségen kívül más állást nem vállalna el, Tompa gúnyos nevetésben tör ki: "Ellen mondván én maga felőli felcsigázott politikai képzelgésének: öszvezörrentiink s kedvetlenül váltunk meg egymástól. Ő azután méltatlankodott velem... arcképemet árnyékszékében lábbal akasztotta fel... én megtudván ezt: első ifjúi, gondolation fellobbanásomban számos levelét a tűzbe dobtam... Mily bűn volt és mily kár az! arról nem akarok, nem merek beszélni." E szomorú végeredményt annyi minden okozta, mégis inkább a Tompa képzelődését, önuralmát vesztett idegzetét tarthatjuk a legdöntőbbnek, s innen nyomozhatunk tovább. Nemcsak Petőfi vonalán. Tompa beteges, vért hány, fél a megvakulástól, szívbaja van. Ha Pestre költözik, a pezsgő irodalmi élet helyett a Rókus kórházban tengődik, s inkább csak távolról tagja a Tízek Társaságának. Kimarad a forradalom és szabadságharc eseményeiből, akkor is betegeskedik, vízkúrával gyógyíttatja magát (iralenbergben, tábori pap a gömöri honvédek között, Schwechatig jut, s egyetlen dolga a lórúgta katonák temetése, a csatavesztés teljesen kedvét szegi, visszavonul gyülekezetébe, megnősül, egyik fia csecsemőkorában, a másik nyolcévesen hal meg, az újabb szülésbe az anya halna bele. Bezárkózik a bajokkal küszködő családba, a sokgondú gyülekezetbe. Elhíresült verse, A gólyához miatt több hónapos visgálati fogságba kerül. Különben semmi bántódása nem esik, papi szolgálata mellett gazdálkodik (Keleméren és Hanván). Míg Arany átköltözik