Irodalmi Szemle, 1996
1996/2 - Kovács Sándor Iván: Kárpát szent bércére...
megjelent Cronicáját, vagy a fejében tartotta azt a kézreszketős, fejszédelgős két remek sort. Mindenesetre kitűnően imitálta. Fráter Pál sorai ugyancsak megőrződtek az emlékezetben. Fia, Fráter István (ő Apafi Mihály szolgálatában állott, és 1675-től Huszt várának volt alkapitánya) 1684-ben állította össze kéziratos versgyűjteményét (kiadásukra csak 1987-ben került sor), s az ennek végére helyezett epigramma utolsó két sorában így követte atyját: Én is Huszt várának kősziklás tetején Irám ez verseket, fejem szedetégvén. Kis kitérőt kell itt tennem arról, hogy Husztnak s Huszt várának szinte "tátrai" a karrierje a magyar költészetben. Jó másfél századdal Fráter István előtt az ifjú Bornemissza Péter szerzett verset "jó Husztnak várában", ott állott hát ő is a "kősziklás tetőn", vagy ahogy Fényes Elek geográfiai szótára mondja (1851): a "magas, kúpformájú kősziklás hegyre épült vár" udvarán. Legismertebb Huszt- versünk pedig így kezdődik: "Bús diiledékeiden Husztnak romvára megállék. Jóllehet az epigrammának ezt a végső változatát Kölcsey Ferenc Csekén dátumozta 1831. december 29-én, az első nekifutás ("Bús diiledékeiden, ó, Husztnak vára, megállék") 1825 májusában élményi hátterű lehet. Legalábbis "nehéz elképzelni — írja Taxner-Tóth Ernő (1992) —, hogy Huszton ne járt volna". Bornemissza és Fráter régi szokás szerint versük záradékában, az ún. kolofonban vallanak a szerkesztés körülményeiről. A romantika élményköltészete megfordítja a versszerkeszetet, s rendszerint a versek első sorába emeli a személyes hitelesítés kolofon-adatait. így van ez Kölcsey mindkét Husztjában és Drégelyében is: "Fellegi bérceiden, ó Drégél vára, kereslek". (Mellesleg: az Aranynál is "felhőbe hanyatló" drégelyi vár alig állt nagyobb "hegyen" egy dombnál. És Jókai Mór is hegyre festette a fiktívSzigetvárt, nem tudván megbékélni lapos mocsárvárvoltával.) Egy másik romantikus várvers, Szentiváni Mihályé hasonlóképpen intonál: "Szorult kebellel állok, Déva vára, /Szírt koronája! romjaid felett" (A dévai váron). Annyit még, hogy a magaslatra kiállás patetikus gesztusa jellegzetesen barokk, majd még inkább romantikus vershelyzet. "Ki ál! amott a szirttetőn?" kérdezi Czuczor Gergely (Hunyadi)', "Mit néz----a bástya fokán?" — kérdezi Kölcsey (Az ostrom Kőszegnél). A barokknál maradva: Fráter István jól ismerte leghatalmasabb magyar költőjének. Zrínyi Miklósnak Bécsben 1651-ben megjelent verseskönyvét, mert a maga verskéziratait (mint Orlovszky Géza rámutatott) egyenesen a bécsi Zrínyikötet mintájára, szinte tipográfiai remeklésként tisztáztatta le és díszíttette fel Ú jhelyi Istvánnal, Apafi fejedelem íródeákjával. 46 ____________ ___ Kovács Sándor Iván
