Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás?
Lanstyák István S ha a szlovák anyanyelvűek tényleges szlovák nyelvhasználata közveleges, mi sem természetesebb, mint az, hogy a magyar anyanyelvűeké is az.. Ám ez a közveleg — az első nyelvihez hasonlóan — a másodnyelv esetében is érzékelhetően különbözik az egynyelvűek által produkált közvelegtől. Ha egyszer a szlovákiai magyarok, akik nagyrészt magyar domináns kétnyelvűek, az anyanyelvűket, a magyart sem beszélik úgy. mint az egynyelvű magyarországiak, még inkább érthető, hogy a másodnyelvüket, a szlovákot is úgy beszélik, hogy a létrejövő' közveleg nemcsak a szlovák nyelven belül mutat kisebb-nagyobb mértékű átmenetiséget, hanem a magyar nyelv irányába is "elhajlik" — s ez az, amiben — a hiányos elsajátítás és (elejtés termékei mellett — lényegében különbözik az. egynyelvű szlovák beszélők által produkált közvelegektől. Vagyis a szlovákiai magyar diákok szlovák nyelve a nyelvhasználat gyakorlatában éppúgy kétnyelvű közv eleg, mint a magyar, és ezt az iskolának is tudomásul kell(ene) vennie. (S persze az oktatásügyi minisztériumnak sem volna szabad lehetetlent követelni a diákoktól: azt. hogy kétnyelvű létükre úgy beszéljék a szlovák nyelvet, mintha egynyelvűek lennének) Az oktatásnak természetesen arra kell törekednie, hogy a magyarok szlovák nyelvhasználata minél kisebb mértékben legyen e tekintetben közveleges. ám azt is tudatosítani kell, hogy az elsőnyelv irányába történő elmozdulásokat tel jesen kiküszöbölni nem lehet. 3. A "jó" oktatás fogalma és a "kinek" kérdése 3.1. Jó az a (legtágabb értelemben vett) kétnyelvű oktatás, amely a lehető legnagyobb mértékben képes elérni kitűzött céljait. A fő kérdés tehát az, milyen célokat tűz(zön) ki maga elé az így felfogott kétnyelvű iskola. Az oktatási szakembereknek mindenekelőtt azt kell tisztázniuk, hogy a kétnyelvűség mely fajtájának kialakítását tartják kívánatosnak. Nem létezik ugyanis sem "általában vett kétnvelvűség", sem valamiféle "kétnyelvűségi standard". A kétnyelvűségnek számos válfaja van. melyekben a két nyelv helyzete és viszonya más és más. Az egves kétnyelvűségi típusoknak ilyen szempontból való értékelésekor érdemes utalni az újvidéki Göncz Lajos nyelvlélektani kutatásaira, aki munkatársaival többek között arra a kérdésre kereste a választ, a kétnyelvűség melyik típusának fe jlesztése volna a vajdasági magyarok számára a legelőnyösebb. A szerző megállapítja: az. hogy milyen kétnyelvűség kialakítására kell törekedni, attól fügü. melyik nyelvet részesítjük előnyben. Ha az anyanyelvet tartjuk fontosabbnak, akkor a legmegfelelőbb kétnyelvűségi típus az, amelyet az anvanvelv dominanciája és a két nyelvrendszernek egymástól való viszonylagos függetlensége jellemez, vagyis egyrészről az ún. domináns kétnyelvűség, másrészről az ún. koordinált kétnyelvűség. Az anyanyelv dominanciája elsősorban
