Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Ismét újra kell születnünk
KÖNYVRŐL KÖNYVRE NÉMETH ZOLTÁN Ismét újra kell születnünk A szimbolista irányzat a közép- és kelet-európai irodalmakban Tiszteletet érdemlő hatalmas feladatra vállalkozott Krasztev Péter könyvével, melynek címéül egy Gulácsy Lajos idézetet választott. A XIX. század végének egy sokat vitatott stílusát, a szimbolizmust és annak alakváltozatait próbálja végigkövetni a „kelet-közép-európainak” nevezett térségben. Első problémája magának a térségnek a meghatározásával akadt. Szerzőnk Bibó István koncepciójából indult ki, aki Közép-Kelet-Európát „a Rajnától keletre, Franciaország és Oroszország” közé helyezi. Krasztev Péter azonban a német kultúrterületet kizárja kutatóterületéről, mivel kulturális téren a németek messze a többi közép-kelet-európai nemzet előtt jártak. A muzulmán török kultúrkör ugyanúgy eltér térségünktől, mit a görög, amely számára természtes hátteret biztosított az ógörög kultúra. A macedónok pedig csak századunk 30-as éveitől kezdve határozták meg magukat nemzetként, a vizsgált korszak után. így aztán szerzőnk az albán, bolgár, szer, horvát, szlovén, magyar, cseh, szlovák, román, lengyel, ukrán, fehérorosz, litván, lett, észt irodalom vizsgálatára szorítkozik. Bár ismertek olyan vélemények is, amelyek szerint kelet és nyugat között a kereszténység keleti, illetve nyugati ágainak eltérései húzzák meg a határvonalat, itt egyetérthetünk a könyv írójával, hiszen a szimbolizmus mindezen irodalmakban megjelent függetlenül az előbb említett választóvonaltól, sőt: gondoljunk csak arra, mennyivel erősebb a román szimbolizmus, mint például a szlovák, vagy gondoljunk csak még tovább haladva az orosz szimbolizmus világirodalmi léptékű alkotóira. A második problémát Krasztev számára a szimbolizmus mint modern irányzat jel ntette, ezen belül is a modernizmus agyonkoptatott fogalma. A könyvében felsorolt meghatározások közül szerzőnk Foucault-ét fogadja el, miszerint „modernség inkább attitűd, mint történelmi korszak”, s jellemzői „a jelenhez való hozzátartozás és ennek feladatként való felfogása". Ennek következménye az önvizsgálat, a nyitás más kultúrák felé, a megújulás eszméje — vagyis mindaz, ami szembehelyezkedik a felvilágosodásban kialakult eta- tizmussal, közérdekkel, tömegfelfogással, egyszóval a magyar irodalomban később kialakuló konzervatív nép-nemzeti vonallal. A modernizmuson belül
