Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom hány sorban lekezelőleg bánt a Panoptikum című novelláskötettel. (Lásd Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai, 4. k., 120.1.) A regény történet végét Márta már egy Tominak érzett kisvároskában beszéli el, ahol gimnáziumi tanársága első napjait szomorú reménytelenségben tölti. Örökre elveszített szerelmese akkori pozsonyi tevékenységéről felajzot- tan-felnagyítottan szól: „Plivényi Gábor a magyar iskolamozgalmak élén viszi a zászlót. Gábor folyóiratot szerkeszt és röplapokat a nép számára. Gábor kijár a falvakba, előadásokat tart, nevel, tanít és tanul. Gábor megtalálta a maga életútját. Nélkülem is ember lett Mi lesz velem?... Isten veled Gábor! Isten veled, Drágám!” A regény ismertetése után még két megjegyzésem van: A két világháború közötti kisebbségi irodalmunkban a szerelmi regények ritkák, a szerelmi téma sok műben megtalálható, de nagyrészt csak másodlagosan, s a fő jelleg más. A legjobb szerelmi regénynek én Szenes Piroska Egyszer élünk című művét tartom, s jó színvonalúak Tamás Mihály Szép Angéla háza és A drótvasút című kisregényei is. Kovács szerelmi regénye szintén a jobbak közé tartozik. A kulcsfigura Márta kilétét Kovács Endre előttem felfedte. Pár hónappal a halála előtt egy nagy beszélgetése volt velem Pozsonyban, s megdöbbentem emberi és írói kitárulkozásán. A valóságos szerelmes nővel I960 óta jó ismeretségben voltam, s ha már akkor olvastam volna a regényt, felismertem volna őt Mártában. Pesti utaim után többször érdeklődött magyarországi barátaim felől, köztük Kovács Endréről is, s egyszer azt mondta, hogy „ő rossz ember”. Tudom, hogy több világhírű író, így például Alfréd de Musset is rosszakaratú módon teregette ki szerelmi életét, s én az ilyesmit mindig csúnya indiszkréciónak tartottam. A rokonszenves hölgy már meghalt, de a titkát nem teszem közzé. Az Érsekújvárban 1939-ben megjelent Felszabadultak, című novelláskötet hét novellát tartalmaz, s a végén olyan részlet van közölve, amelyben a szerző az akkor készülő Pozsony—Prága—Budapest-bői nyújtott kiadós ízelítőt. A kitűnő novellákban szemmel láthatólag és sikeresen azokat az irodalmi eszményeke — a „szlovenszkóiság” és a korszerű realizmust — igyekszik megvalósítani, amelyeket kritikusként meghirdetett. Mindegyik írás érdekes, fontos szlovákiai magyar környezethez, problémához kötődik, s a zajló kisebbségi életből hiteles helyzeteket és figurákat formál meg. A Szép szomorú őszben ritkán látott környezet, egy liptói dzsentri birtok és család tárul fel előttünk. A szlovák jellegű Liptó-, Túróc- és Sáros megyékben 1918 előtt sok magyar és félig magyar, félig szlovák dzsentri birtokos
