Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Duba Gyula: Álombéli albérlet
derék felesége szinte nevelőanyám. A kamasz fiuk azonban egy minden szélsőségre kapható csibész, az egyik kávéházi dorbézolásom során hozzám szegődött, és éjféltájban ment haza. A szülők pedig szememre vetették, hogy rossz útra térítem a fiukat. Pedig a jövendő huligán nélkülem is határozott irányt vett volna a nagyvárosi poklok felé. A szakmunkás felmondott, apai aggodalmai miatt hajthatatlan is maradt. Jóságos felesége még meg is könnyezte távozásomat! Az egykori hónapos szobák gazdag változatosságban élnek bennem. A sivár földszintektől a toronyszobákig, pontosabban a beépített tetőterekig mindenféle helyiségekben laktam. S akkor még nem szóltam a bútorzatukról! Puritán vaságy, deszkaasztal, szék, furnérszekrény, lavór, a sarokban apró fekete vaskályha, a téli éjszakákon kihűl, a lavórban befagy a víz! A másik véglet: polgári ízléssel berendezett, meleg úri szoba, központi fűtés, családi ősök olajképe a falakon. Ám gyakrabban: fürdőszoba nincs, és a mellékhelyiség a folyosón, sőt hátul az udvarban, akárcsak falun. Vagyis: deszkabudi. A kép teljessége kedvéért egykori albérleteim fekvéséről is szóljunk. Lakiam én főutcán és rideg külvárosban, ragyogó téren és sötét sikátorban, gesztenyés parkok mentén és a Dunaparton, nyílt szabad térségen és kőrengetegben. Senki sem mondhatja tehát, hogy a hónapos szobákat illetően nincsenek élményeim, mélyértelmű tapasztalataim és gazdag emléktartományaim. Az álmaimban megjelenő szobát azonban soha azelőtt nem laktam és nem láttam. De ez még nem minden! A szoba képe nem az általam lakott szobák vonásaiból, nem a gyakran látott részletekből és formai emlékképekből állt össze, nem számos szobaélményem szabad keveredésének az eredménye, nem egykori hónapos szobáim summája volt! Semmiből lett, valóság feletti látomás, álombéli albérlet! Amiből az is következik, hogy sok körülötte a transzcendentális lebegés, és nincs benne szinte semmi anyagszerűség. S mintha én is szellemként lennék jelen benne. Tudatom érzékeli ottlétem, de a tárgyakat alig érintem. Ennek ellenére az álomnak minden részlete valós. Ősz volt, amikor a szoba először meg jelent álmomban. A sétányokon és parkokban még ott hevert a gesztenyefák sárga lomb ja, néha megzörrentette a szeleburdi szél, a gesztenyéket azonban már felszedték a gyerekek. Október közepe táján vagy talán vége felé járt az idő. Ebben azért bizonytalankodom, mert az első álmomról semmi biztosat nem tudok, a későbbiekből kell rá visszakövetkeztetnem. Arra azonban emlékszem, hogy mindjárt a kezdetben úgy tűnt fel, a szobám időn és téren kívül létezik. Sem Álombéli albérlet
