Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Duba Gyula: Álombéli albérlet
Duba Gyula az ország, sem a város nevét nem ismertem, s azt is csak sejtettem, hogy valahol Közép-Európáhan lehetek. Erre a levegő ízeiből és a hangulatból következtettem. Bizonytalanságom arra késztetett, hogy a várost ne helyezzem el térben és időben, milyenségének és fekvésének a kérdését nyitva hagytam. A város anyaga is talányos volt. Csak később jutott eszembe, hogy olyan volt, mintha LECíO-részecskékből rakták volna össze. Pozsony és Kassa töredékeihez Prága, sőt Budapest és Bécs elemei keveredtek. Egyszóval az egykori monarchia ízeit éreztem a levegőben. A szobám volt persze a legfurcsább. Már említettem, hogy puritán lakóhely volt, semmi nagyvonalúság vagy kényelem nem volt benne. Úgy éreztem, mintha egy valamikor élt, magányosan küszködő kishivatalnok, istenverte szegény ördög, irodakukac hónapos szobájában rostokolnék. Ahogy most az álom történetét mesélve felidézem a szoba emlékét, eszembe jut, hogy sosem figyeltem meg, milyen ablaka volt a szobának. Az álmok sohasem teljesek, a fő jelenségre összpontosulnak, és elhanyagolják a részleteket, az apróságokról nem vesznek tudomást. Ennek ellenére jó érzéssel és megelégedéssel töltött el, hogy szobám van, hogy egy lakást birtokolok. Valamiféleképpen mintha nem is albérletnek éreztem volna, hanem a saját lakásomnak, melyben én vagyok a háziúr. Az álom ennek ellenére nem hagyott bennem tartós nyomot, nem bizonyult jelentős élményemnek. Alig fordítottam rá figyelmet. Micsoda suta álom! Hamar elfelejtettem. Néhány nap után már eszembe sem jutott. Hónapok múltán azonban a szoba ismét megjelent álmomban, és én azonnal felismertem. Most már kevésbé tűnt ridegnek, lakályosabbnak éreztem. Érzésemet az okozhatta, hogy a sarokban magas támlájú kopott fotelt fedeztem fel — kellemes pihenés, a félhomályban kényelmes szen- dergés eshet benne! Később több mindenre visszaemlékeztem. A félhomályra például, amely a szobában derengett, s arra figyelmeztetett, hogy a szobában nemcsak ablak nem volt, hanem csillár sem lógott a mennyezetről. S valószínűleg semmilyen lámpa nem volt a szobában, mert egyébként felgyújtottam volna! De akkor honnan származott a fény? Mert azért a helyiség nem volt olyan teljesen sötét, csak félhomályos, amilyen lehúzott roletták mellett lehet egy lakás. A falon egy kép lógott. De milyen kép? Soha nem tudhatom meg, álmomban nem törődtem a képpel, ébredés után pedig sehogyan sem tudtam visszaemlékezni, mit is ábrázolhatott! Csupán keretének aranyos négyszöge maradt meg bennem. Talán nem is ábrázolt semmit, az is lehetséges, hogy széles üres aranykeret lógott a falon. Pollenben néhány álom után határozottan megállapítottam, hogy szobám egy
