Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Duba Gyula: Álombéli albérlet
0 Alombeli albérlet Időnként egy albérleti szobáról álmodom, amelyben soha nem laktam. Álmomat tehát nem emlékek sugallják, hanem valami más. Nem emlékszem, mikor kezdődött, valamikor a nyolcvanas évek derekán, de lehet, hogy még korábban vagy valamivel később. Azóta, hónapok, sőt évek múltán újból és újból visszatér. Nem rendszeres, némileg rapszodikus kedvű, de nem tolakodó, csak szívós és következetes álom. Ragaszkodik hozzám. Nem nyugtalanít s el sem keserít, inkább jó érzéssel tölt el. Nem emlékeztet semmire. Nem idéz fel bennem egykori érzést vagy helyzetet. Önmagát adja csupán — maga szülte meg magát. Rejtélyes álombéli műalkotás. De vajon mit szimbolizál? Furcsa jelenség. Gyökértelen, s talán jövőtlen is. Csak ismétlődő léte van, a jelenben él. Persze hónapos szobákról vannak valós élményeim is. Fiatalon számos albérletben laktam. Néha úgy váltottam őket, mint más a ruháit. Az egyikből távoztam, a másikba beköltöztem, végtelennek tűnő, örök körforgásban hurcolkodtam. A megkésett diák, a kalandozó egyetemista, majd a mély vízbe dobott újságírógyakornok gyönyörű és cudar álmai kísértettek a hónapos szobákban és az albérletekben. Apró szoba a harmadik emeleten, abalakai a pályaudvarról szerteágazó sínekre néznek, álmaimban vonatok robognak és váltók csattognak, és időnként leszakad alattam az ágy. A ligetfalusi családi házban bérelt szobám előtt, az előszobának is használt verandán galambok tanyáznak, turbé- kolásuk ébreszt, hajnalonként berepülnek hozzám a nyitott ablakon, az asztalomról csemegéznek. A szekrényem tetején fészket akarnak rakni, de erélyesen megakadályozza őket a családalapításban. Egy belvárosi polgári szoba azzal vált számomra emlékezetessé, hogy néhai háziasszonyom, a kellemes modorú középkorú hölgy leplezetlen érzéki vágyakkal közeledett felém, míg én a lányát szerettem volna megkörnyékezni. Vagy amikor máról holnapra az utcára kerültem! Becsületes háziak, szakmunkás térj, WJBAGYULA
