Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - ÁRGUS - Molnár Gábor Tamás: A líraolvasó meg amit zárójelbe tett

árgus MOLNÁR GABOR TAMAS A líraolvasó meg amit zárójelbe tett Petri György: Versek (Jelenkor, 1996) Petri Ciyörgy verseinek — mindösz- sze öt év elteltével — ismét gyűjte­ményes kiadása látott napvilágot. A két összegyűjtött kötet útra bocsátása kö­zött eltelt időben egyetlen verseskönyv jelent meg önállóan — a Sár—s ez már önmagában jelzi, hogy a frissebb gyűjtemény kiadását nemcsak a költői életmű mennyiségi bővülése motiválja, hanem elsősorban az ú jraolvasás jelen­kori igénye teszi indokolttá. A Magya­rázatok... -tói a Sárig terjedő mun­kásság együttes megjelentetésének szándéka természetesen függ össze az uralkodó kritikai-irodalomtörténeti vélekedésekkel, hiszen Petri költé­szetének jelentősége, fontos helye a huszadik századi költészettörténetben manapság aligha vonható kétségbe. Az idei összegyűjtött kötet azonban láthatóan amellett szól, hogy ez az egyetértőleges irodalomtörténeti értékítélet csak úgy teheti a nemzeti kánon részévé Petri költészetét, hogy ugyanakkor elkerüli a "klasszikussá merevítés" csap Iáját, s az életművet nem lezárt objektumként kezeli, hanem számol annak mindenkori válasz­képességével. Ezt a nézetet nemcsak az támaszthatja alá, hogy az új könyvben sem fülszövegben, sem utószóban nem találhatjuk a közvetlen iaudáció nyo­mát, hanem az is — s ez még fontosabb —, hogy a szerkesztői koncepció meg­toldotta az összegyűjtött verseskötetet egy utolsó ciklussal, mely még eleddig kötetben nem publikált verseket tartal­maz, ezzel a toldással téve egyidejűvé az életmű visszamenőleges elismerését és dinamikus továbbíródását. Ez a rokonszenves — és minden bizonnyal a kötet eladását is meg­könnyítő — szerkesztői megfontolás a Petri-költészet alakulástörténetével is összhangban áll, hiszen régebb óta, s különösen a Sár kötetből nagyon jel­lemző e versek jó részére a saját ha­gyományukra való nyílt utalás, akár költőelődök (Baudelaire, Hölderlin, Ady stb.) megszólításával, akár rafi­nált, ironikus önidézetek formájában. Az újonnan összeállított ciklus címe erősen kötődik ehhez a formálás­módhoz: Vagyok, mit érdekelne. A cím egyértelműen utal József Attila Ars poeticái-jának felütésére, s hiányos szerkezetén keresztül annak tételszerű erejét veszi el: éppen a "költő" és "a költészet maga" marad ki a felidézett kontextusból. Ezzel — a József Attila- mondat profán átértelmezése révén — a lírai én elveszíti önreflexív bizony­ságtudatát (s a Petri-lelemény leki­csinyíti az énnek az Ars poeticáiban helyenként fölnagyított alakzatait). A címadó vers — mely alighanem a legsikerültebbek egyike a legújabb ciklusban — tovább viszonylagosít ja az Ars poetica egyik tő jelen­

Next

/
Oldalképek
Tartalom