Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége
Balia Zoltán \ t hangnak zárlata viszont a két véglet közölt van, és torlaszolásának konzi'./tenciáiis összetevői is kevertek (puha nyelv és kemény szájpad), s ezért akusztikai lényegét magának a zárnak, mint közömbösebb felületi adottságok hézag nélküli egybeesésének köszönheti, ezért a kontinuitás teljesítésének jelét is láthatjuk benne. Mivel pedig a folytonosulás bármily formájú tárgy között létrejöhet, ha a határfelületeik egybevágók, ezt valamiként alakilag is közömbösnek vehetjük, ami oszcillografikus vetiiletein is nehezen ragadható meg. Betűjének kereszt alakú szétterjesztése is egybevágó határokat jelezhet. lu e zöngétlen zárhangok betűjelzéseivel kapcsolatban rámutathatunk arra, hogy ezek a zöngés zárhangok zárt kon túrú betűivel ellentétben nyitott ábrákat mutatnak. Jelenlegi latin ábécénkben ez ugyan csak a K és T esetében látszik lennállni. de tud juk, hogy régebben a p betű sem volt zárt formájú, miként ez a görög-cirill írásban s ősibb alakjaiban is kimutatható. A zöngés zárhangok zárt formá ja viszont a g betű némely szögesített alakját kivéve mutatkozik meg, amint ezt már meg is említettük. A kivételes eseteket kellően megmagyarázva (G és P) megállapíthatjuk tehát, hogy a hangképzés és betűjelzéseik között a zárhangok esetében is kimutatható az adekvációs ábrázolásra való törekvés. A c hang és jelzései A e hang pontosabb vizsgálataink szerint a kemény alapzaté simaság megszólaltatója. Ilyen akusztikai sajátságát megérezték azok is, akik betűformáját a keménység derékszöges K jeléből alakították ki, szögletének némi ^csiszolásával, illetve letompításával. (A c betűnek ilyen, K-ból való kialakítását az is igazolhatja, hogy e két hang, vagyis a K és c sokáig a latin ábécében is azonos jellel szerepelt.) Nálunk, magyaroknál, ezért volt eleinte a c hang ez-vei írva, hogy ez jelezze a kemény hangtól eltérő lecsiszolt mivoltát, s azt a titokzatos affrikáta jelleget, mely korul annyi vita folyt le máig is tisztázatlanul. Mert hát Laziczius szerint is ennek regisztrátuma a zárhangok görbéjének a szögletes törések és a réshangok lágy hajlatainak olyan szételemezhetetlen egységét mutatja, amin nem is igazodhattak el a fonetikusok, míg a k és p, no meg az s hangról sem tudtak biztosabb és egyértelműbb megállapításokhoz jutni. A c jelenlegi hajlásoš betűje akkor lenen szerintünk kielégítőbben adekvát értékű, ha hajtásán kívül némileg még a régebbi derékszöges alakjára is utalna.
