Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége Az m és n hangok jelzései

Mielőtt az őszeillogramokon is erősen szétzilált szerkezetűnek mutatkozó hangok jelzéseinek problémáját próbálnánk megvilágítani, kíséreljük meg ez eléggé vokális jellegű két hang akusztikai kifejezéseit kiértékelni. Mi organogenetikus vizsgálataink alapján azt állapítottuk meg, hogy az ni főleg a tágasabban kiöblösített szájüregben zöngésül be, mielőtt hátul a lágy ínyvitorlával megnyitott onüregen kihömpölyögne. Az n viszont ettől eltérően rezonanciáját inkább az onjáratokba való felkanyarodástól nyeri el, mert a szájüregi zugolya sokkal sekélyesebb, sőt némely esetben teljesen hiányozhat is, pl. az ng hangkapcsolat esetében

Ezek szerint az m-et a tömbszerűség, az n-t pedig a j-nél zártabb, öblösebb kanyarulat, görbület tompított hangjának állapítottuk meg. E hangképzési mozzanatokat még a jelenlegi héber írásrendben is jól jelzik betűi. De régebbi latin betűink is jobban utaltak öblös-kanyaros alakjaikra, míg ezeket talán bizonyos technikai okokból nem szögletesítették el, főleg a nagybetűkön. Az írott kis n betűnk azonban mint a héberek n-je máig is jól megőrizte adekvátan görbüléses jellegét, a kettős görbületű ni azonban már kevésbé mutat az m hang tömböszömök alkatára, amelyet viszont a héber ni betű máig is jól jelez még hátsó orrüregi nyílásával is.

Mivel az n és m hangok monnogó zöngéjük ellenére is csak mássalhangzók, ennek megfelelően a már eddig is hangoztatott okokból igazában csak a szomszédos hangkapcsolásokra kifejlett hatásukban ragadhatok meg. Ezeket tompítják-zömökösítik sajátos hozzájárulásaikkal, vagy zöngésítik marasztalóbban kanyaros hajításaikkal. Félhangzós semivokális jellegüknek megfelelően az ni és n hangok oszcillogramjai is tehát csak halmozottabb vagy boltozottabb hullámaikkal fejezik ki akusztikai lényegüket, ha zöngéik a hordozó magánhangzókénál tompítottabban fojtottabbak is, amit amplitúdóik csökkentettségei is elárulnak.

Az r, sz, z és f hangok jelzései

Az r mint a durvább daraboltság hangja, oszcillogramjain lágyabb vonalú, egymástól elégj.’ elkülöníthető hullámtönnelékkel jelentkezik.

Az sz hang sűrű oszcillációi pedig még apróbb, élesebb szétkuszáltságol mutatnak.

A z hang olyan sz-es jellegű szétkuszáltságot-fűrészeltséget mutat, melyet periodikusan ismétlődő lágyabb, elsimítottabb zöngevonalak kötnek össze, illetve választanak szét bizonyos metszetes jellegű akusztikai szerkezetének megfelelően.