Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Gion Nándor: Az üzbégek élni fognak

— Menjetek a büdös francba a szláv lelketekkel — morogta dühösen, de csöndesen Azem S/ináni, hangosan pedig azt mondta: — Leningrádba bármelyik turistairoda elvihet bennünket. Menjünk Üzbegisztánba. Meg akarom nézni Timur Lénk mauzóleumát.

Ekkor tört ki a veszekedés. Lazar I .atyarakot nem érdekelte a mongol vagy türk Timur Lénk, Krisztina azonban megtámogatta a koszovói költőt, M. H. J. visszaemlékezett Marina rosszízű keringéseire, ő is Üzbegisztánra szavazott, a boszniai muzulmán irodalomtörténész is, a horvát és a montenegrói küldött hallgatott, a macedón író meg csöndesen elbóbiskolt, mert már a repülőgépen berúgott. így hát Taskent és Szamarkand mellett döntöttek, M. H. J. elégedett volt, Azem Szinanival költözött egy szobába, és még aznap vásárolt magának egy meleg prémes sapkát. Ez igen ostoba pénzkiadás volt, a lakótársát is ostobán választotta meg, mert éjszaka Azem éktelenül horkolt, pedig M. H. J. egyáltalán nem beszélt az orosz lélekről. E

gy ideig tűrte a horkolást, aztán fölkelt, pizsamájára húzta bársony átmeneti kabátját, kiment a folyosóra, és bekopogott Krisztina szobájába.

A szlovén írónő nyilván aludt már, platinaszőke haja azonban alig borzolódott össze, és nem is volt nagyon rosszkedvű, amikor csodálkozva ajtót nyitott.

— Ma éjszaka a maga szobájában fogok aludni — közölte M. H. J.

— Nem értem — riadozott Krisztina. — Miért akar nálam aludni?

— Meil maga gyönyörű asszony, és nem szabadna irodalommal foglalkoznia. A versírást bízzuk az Azem Szináni-féle fickókra. Azem egyébként úgy horkol, mint egy víziló. Ezért fogok magához költözni.

— Nem engedem be a szobámba — mondta Krisztina. — Férjes asszony vagyok, és szeretem a férjemet.

M. H. J. könyörgőre fogta a dolgot.

— A szőnyegre fekszem, és nem csinálok semmiféle illetlenséget. Ha úgy kívánja, a csalogány szerelmes énekét is utánozhatom. Mostanában sokat gyakoroltam.

— Komolyodjon meg, az Isten szerelmére — mondta Krisztina, és becsapta az ajtót. Az ajtó mögül még azt kiáltotta: —Szeretem a férjemet, és továbbra is verseket írok.

— A Vörös tér egyáltalán nem olyan nagy, mint amilyennek képzeltem, és a Kreml sem monumentális — kiabált vissza M. H. J., aztán dühösen visszament a szobájába, lefeküdt, és egész éjjel nem tudott aludni Azem Szináni horkolása miatt.

Hajnalban aludt ugyan valamicskét, de nem eleget, álmos volt egész nap, és az elkövetkező napokon is, álmosan nézte meg Moszkva nevezetességeit,

Az üzbégek élni fognak