Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Gion Nándor: Az üzbégek élni fognak
Gion Nándor és Taskentbe is álmosan érkezett, ahol még izzadni is kezdett a meleg ruhaneműben, mert odalent délen melegen sütött a nap, moszkvai prémes sapkáját a bőröndjébe dobta, és vásárolt magának egy négyszögletes fekete üzbég sapkát. Taskentben Grigorij s Valentyin mellé kaptak egy üzbég vezetőt is, fekete hajú fiatal fiút, Alisernek hívták, nagy fekete szemét rámeresztette Krisztina szőke hajára, és vagy tíz napig le sem vette onnan. M. H. J. egyre álmosabb lett, szándékosan fárasztotta magát, hogy megbékéljen Azem Szináni horkolásával; az első taskenti éjszakán éjfélig táncolt Krisztinával a Paloma blanca dallamára, ami akkoriban divatos volt arrafelé. Éjfél után valamennyien aludni indultak, de az előcsarnokban megálltak, mert éppen összeverekedett egy fekete hajú üzbég és egy vörös hajú orosz férfiú. Az üzbég férfi jobb kezének középső ujján barna pecsétgyűrű volt, és már az első ökölcsapással véresre sebezte a vörös orosz homlokát, aki elvakultan hadonászott, és eleve vesztésre állt. M. H. J. békét akart teremteni, elindult a verekedők felé, hogy lecsillapítsa őket, de Azem Szináni erősen megragadta a karját. — Hagyjuk az üzbéget verekedni — mondta. — A pecsétgyűrűvel kiüti annak a szerencsétlennek a szemét — mondta M. H. J. — Az oroszok maradjanak a nagy szláv lelkűkkel Moszkvában és Leningrádban — mondta Azem Szináni. — Az üzbégek itthon vannak. Tájékozódtam felőlük. Családszerető emberek, sok gyerekük van, sokáig fognak még élni. Neked hány gyereked van? — Egyetlen törvényes gyerekem sincs — mondta szégyenkezve M. H. J. — Talán egy-két törvénytelen... — Kipusztultok nagyon gyorsan — modta Azem Szináni. — Kár értetek. Én szeretem a magyarokat, de elpusztultok. Nekem már négy gyerekem van, és a feleségem az ötödikkel terhes. — A feleséged nem panaszkodik időnként a hangos horkolásod miatt? — Az albán asszonyok nem szájainak. Tisztelik a férjüket, s gyerekeket szülnek. Az üzbég férfiú eközben már leterítette vetélytársát, és módszeresen rugdalta. Öreg, hajlott hátú portás volt az éjjeli ügyeletes a szállodában, hosszú sípot vett elő a zsebéből, többször belefújt a sípba, bizonyára a rendőröket hívta, de nem történt semmi, nem voltak rendőrök a közelben. M. H. .1. Mégis odament a verekedőkhöz, a vérző fejű oroszt kivezetette az utcára.
