Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Juhász Ferenc: Öcsém halálának harmadik évfordulóján; Meddig? (versek)
Versek Fény-zajlás, darázs-tolongás, égitest-zene a szörny-angyal csipke-lénye kívül-belseje, tejút-szárnya ťír-tájfiuiból gyűr tölcsér-tetőt. S tűz-púp szivem piros légyszern, vér-rácsán tüskék, mint málnaszem golyói közt növénytű-pihék. Szörny-csipke angyal, én, űrtér-légyszem temetőd! Meddig? Cigarettázom. írok. Meddig? Halálom tudja! Mi minden volt már füstöm: kukoricacső bajsza, apám kabátzsebéből dohányporos szösz, haj-kóc, száraz falevél, polyva, kőfal hasis-agancsa, csalányselyem, száraz mák, kerti zöld-dohány tészta s volt egy kis dohány-gépem: akár a hurkatöltő, a dohányt papírcsöbe tömte fa-dugattyúval s vízjel-vitorláshajó a papírhenger-háirtyán: mint lepkeszáimy értolla cakk-idom gyantafénye. S trafikból cigaretta, ha versemért pénzt kaptam. Ameddig írok: élek, nem fagyaszt meg csönd-burkom. A vers a csigaházam, teknőcpqjzs-diókéjam, páncélruhám, aranyszűz. Nem döfi át a szívig: potrohból lőtt fidUínkkal a rám-őrjöngő Sátán.
