Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Juhász Ferenc: Öcsém halálának harmadik évfordulóján; Meddig? (versek)
Öcsém halálának harmadik évfordulóján 1. "Magam alatt vaggok" mondtad, "égés/, nap hányok. " "Együnk" mondtam, "pohár whiskyt igyunk, vér-lángot. Szombat volt, halálod előtt egy héttel s tudtam: meg fogsz tudni, de hogy mikor, azt még nem tudtam. S ettünk, ittunk, hús-falatot, csöpp serlegnyi szeszt. S láttam: körötted óriás hóbagoly evez, ős-szárnyait suhogtatva, mint a vihar-hó s mint trillió fényév vastag kőn neutrínó, a bérházon áttör lénye s az űrben lobog csipke-szörny angyal-személye, ki fojtani fog. Fehér toll-pajzs szív-tál arcán: csőr-horog s szemek, amik, mint a nők hüvelye, Judált vérzenek. Néztelek, nem tudtam sírni, mint a darazsak. Testvérem!, belőled sírnyi márváinyUip maradt! 2. A csipke-szörny tömeg-angyal tajték-daganat szita-testével az űrben űrré szétdagad, finom szitarácskockákból szőtt test-jelene, mint pókhádó-lmbduzzadóis, szita-jegye. Szita-rémület fejében nincsenek szemek, csak befele szitakocka léjx'sők, rekeszek s bent a kozmikus tenyészet fényszivacsai s a szitahéj bőrvázon láng darázsfürtjei.-vx- xj: | x \.:x íl pi III
