Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Edmund Hlatký: A fájó gyermek

kialakull a halálfélelméhez a/ alap. téblábolása, féligléte, képzetei a végső távozásról, az embert eltemetik, teste elporlad a földben, semmi sem marad belőle, nincs Isten, mindenki azt mondja, csak a nagymama mond mást. csakhogy ki veszi már komolyan a halála előtt a nagymamát?

S újra kiment az utcára, céltalanul, gondolataiba merülve bolyongott borvörös garbójában, ment, ahová a lába vitte, merengve ment, csak ment. míg végül az előtt a fodrászüzlet előtt találta magát, ahol két éve az őrült lérfi-pap-nőgyógyász-szülész hátborzongató röhögése megrémítette, s ráadásul olyan helyzetben, amikor neki éppen segítségre lett volna szüksége, amikor azért szaladt be a fodrászüzletben szépítkező anyjához, mert érzelmi támaszt várt tőle. De most, ott, a fodrászüzlet előtt hirtelen megérezte, hogy kijutott az útvesztőből: ő sohasem kényszerül rá, hogy az anyját megüsse, s hogy még aznap valami nagyszerű dolognak kell történnie vele. Szürke az égbolt. Március vége van. Szórakozottan a lába elé nézett, s a csatorna közelében, pontosan a födrászüzletlel átellenben megpillantott egy kígyót. Mit keres egy élő (vagy döglött?) kígyó itt a járdán, az új városrész kellős közepén? Nem él? KI? Nem mozog... vízisikló ez, nem mérges, nem kell tőle félni, s nem kellene tőle félnie akkor sem, ha élne. Valóban nem él? Krdekes: a mozdulatlan és élő kígyó között látszatra nincs semmi különbség. Az égből pottyant ide'.' Nem valószínű, hogy az erdőből kúszott be a városba, s itt merevedett meg. A közelben, egy bérház előtt talált a fiú egy botot. Úgy érezte, nem hagyhatja elpusztulni a kígyót, bárhonnan is kerüli ide; óvatosan felvette a botra, mert merevsége ellenére is félt tőle, és szökdelve haz.aszaladl vele. A kígyó élettelenül lógott a boton. Otthon hideg vizet engedett a kádba, és beletette a siklót. Az néhány perc múlva magához tért, és úszni kezdett. A fiúnak már eszébe sem jutott korábbi szorongása, de eszébe jutott a kettétépett újság két darabja közölt röhögő őrült arc... Megölöm a kígyót, nem mérges, és már soha többé nem megyek oda arra a helyre. Kgyszerre felmerült előtte egy szakállas bölcs arca, aki így szólt hozzá: Kitelt hét év, fiam, szabad vagy, mert megszabadítottad a kígyót, amelyben annak a háborodott embernek az egészséges lelke rejtőzött. Az téged annak idején halálra rémített a fodrászüzletben, s ezzel halála is, félelme is beléd költözött. Kzt mondta a bölcs a fiúnak, a fiatalember meg ma így folytatja: Jóllehet ez a férfi csak egy magányos őrült volt, annak az egykori sokknak a megszemélyesítője, amelyet álmodban aztán gyakran újraéltél, s közben lelked mélyéből egyenesen az agyadba lövellt a halálos rémület, mától kezdve azonban nincs félelembélyeg. Az a kígyó a tájdaA fájó gyermek