Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Edmund Hlatký: A fájó gyermek
Edmund Hlatký gondolkodjanak, mindenféle bajok és nézeteltérések miatt vádolják egymást, s dolgozzanak. Végül is nem volt az éppenséggel olyan nagy társadalmi jelentőségű esemény, hogy beszéltek volna róla, inkább csak olyan észrevétlen, de meghatározó kis trauma volt. Semmiképp sem lehetett, mondjuk, egy álarcosbálon véletlenül megégett nő esetéhez hasonlítani, jelentőségének halk morajlása azonban mindmáig betölti a fiatalember lelkét. Nyári este van. Az utcán egy négyéves kisfiú fut. Beszalad a parfümillatos fodrászüzetbe, és bátortalanul megöleli az any ját, aki az egyik szépségtrónuson ül. A kisfiúnak meztelen a lába, csíkos pizsama van rajta, mintha csak börtönből szökött volna meg éjszaka — anyjának pedig a haját ondolál ják. "Mi az, csillagom, mi történt?" — kérdezi a rémült anya. "Félek! Ha nem vagy otthon nem tudok aludni, a papa meg éjjeles — mondja a kisfiú. "Ülj le ide, és nézegesd a képesújságot" — mondja az anya. A többi nőt, azokat, akik szintén a szépség trónusain ülnek, és azokat is, akik várják, hogy sóira kerüljenek, egyszeriben boldogság tölti el. Tudatosítják a pizsamás kisfiú testének szépségét, alighanem büszkék rá, úgy érzik, ilyen szép kisfiút csak ők tudnak szülni. A kisfiú a váróban leül egy székre, szemben vele hatalmas újság terül szét, ingujjból kilátszó sötét szőrös kéz tartja. A kisfiú egy pillanatig meghatott gyengédséget érez a kéz iránt, amely olyan szokványosán szőrös, hogy, mondjuk, akár az apja keze is lehetne. De egyszer csak az újság mögött embertelen, kárörvendő, sátáni röhögés csap fel, mintha az újság tulajdonosa — talán egy elmebeteg — a sajtóból hirtelen tudomást szerzett volna kínzója haláláról. A két papírcsafat között, amely az imént még újság volt, egy undorító, röhögő borostás arc tűnik föl. A kisfiút a borostás arcú háborodott férfi képe olykor-olykor még felnőttkorában is kísértette, a rettenetes gyermeki ijedelemre emlékeztette, s az adott helyzet is a korabeli újság tartalmát s az emberek körében akkoriban uralkodó hangulatot idézte fel benne. A borostás nemcsak őt sokkolta, hanem mindenkit a fodrászüzletben. Később a fiú gyakran látta a férfit bolyongani a folyóparton kezében táskarádióval, amelynek kihúzott antennájával mintha a múlt kedvezőbb hullámait fogta volna meg, mintha személycserére kérte volna Istent, mintha azt a hullámhosszot kereste volna, amelyen bűnbocsánatért esedezhet. Félőrült borostás arcával a kínszenvedés idejére emlékeztette a fiút, amely nem akarta őt sem elhagyni sokáig, nagyon sokáig követte.
