Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - VITA - Németh Zoltán: Számadás mint értékkorrekció
Németh Zoltán Az viszont tény, hogy a Tánc az esőben a punk elfáradásának a bizonyítéka. Nem a leg jobb írás a kötetben, de jelzésértékű: a szerző polgári konszolidálódását jelzi. S a polgárosodás mozgatója és szimbóluma a Nő (Cíyőry írja így a szót!) A Nő az, aki az írás főhősével Londonba buszozik, és egész úton a vállán, vagyis rajta fekszik — nemcsak valóságosan, hanem képletesen is. O az, úkí megfosztja az utazó punkot a szabadságától, a mozgáslehetőségtől — s így annak a számára a puszta filozofálás marad, felsorolja az. (el)hagyott értékeit. Párbeszéd nincs a szövegben, semmit sem tudunk meg arról, mit mond egymásnak az író és a nő — talán nincsenek egy hullámhosszon? A punk kiállítóteremben csömörük meg először a pénzvilág relikviáitól, Dali- képektől. sznob-horizontoktól és a konformfilöszöktől — ott is hagyja a lányt, hogy London buzinegyedében sétafikáljon, a metróesztétikáról elmélkedjen, s elszomorodjon, hogy a "vudu" négerek kinézik őt maguk közül... Mikor újra találkoznak, s egy sörözőben és egy kínai étteremben buliznak — már meg sem lepődünk, hogy elég a csapos bajuszkájának rezdülése, és a punk, aki ezekőtt a zuhogó esőben táncolt őrültként, most jól fésült polgárfiúként hallgat el, s konformját és autonóm egyéniségének feladását még meg is ideologizálja: "Aki pedig király hu csaposkirály is , annak illik engedelmeskedni." A punk — a demisztifikáció pedig tovább folytatódik — a hős otthonának titulál egy betonházat. (Lásd a "Mert nekem otthonom van!" iróniáját.) Rita, aki akár a korábbi Cíyőry megfelelője is lehetne, már Kanada felé kacsingat, a szerzőnk pedig — ez is szimptómaértékű — hazafelé, Szlovenszkóra. A bolond fogalmának Cíyőry-féle szemantikájához csak egy kis lábjegyzet: eddig nála a bolond-lét pozitív kategória volt, most: legalábbis semleges. Hogyan bolond ez a Rita? Itt már tel jesen tisztázatlanok és tisztázhatatlanok az álláspontok. S ezzel a tisztázhatatlansággal fejeződik be az "útirajz". írója eljutott a kétely olyan fokára, ahonnan nézve már tudatosítania kell: eddigi világértelemzési képletei használhatatlanok. A punk utazó a kiábrándultsága a kirándulás végén letargiára vált. kijelenti, nem utazik Indiába, mintha elege volna az utazásokból, mintha már fárasztaná a dolog. A rét kietlen, a mező kisült, a greenwichi csillagvizsgáló alatt is csak hamburgercsata folyik. A szerző a kötelező szövegvégi optimizmust is elhagyja: nem tudja, a következő útjához mit fog énekelni... Mintha szövegben fel sem oldódhatna a leszámolás régi önmagával. A nagyszerű Az utolsó légy — akárcsak a kötet első írásai — már a feloldódás es a leszámolás eredménye. A filozófus párja ez a történet. Mert lineáris vonalvezetésű történetről van szó, (lyőrytől idegenek a formabontó törekvések. Prózája világos, sőt közérthető, a Mészöly—bsterházy-féle történet-bontás számára nem létezik. Legjobb esetben a
