Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - VITA - Németh Zoltán: Számadás mint értékkorrekció

Számadás mint értékkorrekció szleng ad sajátos metaforizált ságot szövegeinek. S a vagány jópofáskodásban feltűnő nyelvi kultiváltság és létszemlélet az új magyar prózából talán Garaczihoz közelíti. De ha szövegeinek egészét tekintjük, akkor a sodró, történetmondó, hagyományos jellemekkel és alakokkal operáló realista írások Darvasi mikrorealizmusát juttatják eszünkbe.

Az utolsó légy sci-fi, kalandregény és lélekábrázolás egyszerre, bár Márton úr bensőjének rajza megintcsak túlzottan tanáros és direkt, mindent megmagyarázó. Itt a rovarok életének rajza ragadja meg az olvasót — a titokzatos és az akció filmek sémája szerint leírt harmóniájuk. Ebben az írásban érezni meg igazán, mit akart Győry a bevezető írás lélek vándorlási motívumaival jelezni (A filozófus után itt is feltűnik a transzcenzus mint motívum): a megismerés csak a végtelenség megtapasztalásával, extázisban, a felfoghatatlanba való kijutással lehetséges. A legyek is kijutnak saját világukból, be Márton úr lakásába, emberi nyelven kommunikálnak egymással, hogy behatolhassunk a tudatukba,, és megismerhessük őket. Az. író itt olyan organikus világot kreál, ahol minden információt ad és vesz, s amely végső soron a mindent megismerés illúziójával ajándékozza meg az olvasót. Ez a pánerotikus "behatolás" minden és mindenki "leikébe" a legteljesebben akkor mutatja fel magát — mintegy metaforájaként Győry ilyen irányultságú szövegvilágának—, amikor a pénisz gondolkodni kezd: elgondolja önmagát.

A frappáns monológok mellett még egy erőssége van Az. utolsó légy szövegének: a sodró történet, a filmszerűen pergő eseménykockák.

Mindezek a formajegyek megtalálhatók, csak más konstellációban, a kötet következő novellájában, A királynő'csókja című meseutánzatban is. Mintha az arab misztika, az Ezerégyéjszaka történeteit olvasnánk, de lehetséges hatás jelzéseként meg kell említeni Quincey, Baudelaire és Csáth Géza nevét is.

Ebben az írásban mutatkozik meg a kvintesszenciája Győry világlátásának: a "hanyag eleganciával" megrendezett XX. századi "előjáték" után a történet a múltba, az egzotikumba, az ismeretlenbe viszi az olvasót — gyerekként merülünk alá a jól ismert mese fordulatok világába. A történet retorikája azonban filozófiával telítődik, olyan filozófiával, amely már nemcsak a mesére, hanem a mai előtörténetre is rezonál.

És szinte összegezésként és tanulságként halnak az utolsó bekezdések: Győry számára a szabadság nemcsak az utazásban és a szexben, hanem a kábítószerben is jelenvaló. S itt értékként megjelenő végső fogalmak is az átlépés, a megismerhetetlenbe való kijutás tartalmával teh'tődnek.

Győry kisprózája azonban nem látomásos, ő leszáll a földre, s mindjárt meg is próbálja (Heidegger után szabadon), a költőiségben megélni a létet. Egyetlen pillanatra sem válik rabjává a megfoghatatlan és általánosító tendenciáknak, nem