Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet
Poszler György tragédiájából. Belép a/ ördög komédiájába. Közben pedig, ha nem is dacol Luciferrel, érlelni kezdi a szembefordulást. Mindenesetre azt védi, aini már a paradicsomon kívül is legfontosabb neki. Születő felnőtt személyiségét. "Hová lesz. énem zűrt egyénisége?" Nos, Lucifer éppen ezt veszi célba. "Végzet, szabadság egymást üldözi" — vetette oda lázadó tirádájában az Urnák. De amikor csábított, csak szabadságról beszélt. De amikor elveszít, csak végzetről beszél. Mert éppen ez. a determinált sors buktathatja el Adám születő felnőtt személyiségét, énjének "zárt egyéniségét". Ekörül fogalmazódnak lefegyvérzőén szellemes aforizmái. Hogy a kor folyamának az ember úszója, nem vezére. Hogy "nem a kakas szavára kezd virradni,/De a kakas kiált, merthogy virrad". Az ember tragédiájában Adám még gyennek. de alakulni kezd benne a felnőtt lehetősége. Hitt és csalódott. De nem tört meg. Szó sincs önpusztításról. Még nem győzött Lucifer mechanikus logikája. Tehát Londontól az eszkimójelenetig kibontakozik az ördög komédiája. Már nincs nagyság, amire az ember törhetne. Csak érintetlen gyöngéi vannak emberi természetében. Amelyeknél "fogvást" megbukik. Meg az érintetlen gyöngéken keresztül jelentkező könyörtelen végzet. A heroikus-poétikus kor hite és reménye helyett a vulgáris-prózai kor hitetlensége és reménytelensége. Ott Adám volt otthon; itt Lucifer. Londonban élesen, költői erővel villan is az ellentét. A kocsmában mondja Lucifer: "Ah, íme itt van, mit régtől kerestem... Hát nem dicső' ez.? Engem undorít" — válaszolja Ádám. Az ember tragédiája a színén mutatta az ember eszményeit. Az ördög komédiája a visszáján. Sőt a sátáni rendező az ördög világában érvényteleníti az ember világát; az ördög komédiájában az ember tragédiáját. Összefoglalja Ádámnak, Egyiptomtól Prágáig, ami neki hitet adott. Hogy levonhassa az ironikusan gyilkos végkövetkeztetést: "Gyermekjáték volt, ami lelkesített." De nemcsak deklarálja, meg is rendezi az eszmények haláltáncát. Emlékezzünk csak. London Nyegléjében és a Falanszterben gúnyképpé lesz a tudomány. London embervásárában és a Falanszterben hazugsággá lesz a szabadság. London zenészében és a Falanszterben megalázottá lesz a művészet. London polgárlányában és a Falanszterben silánnyá lesz a szerelem. I .uciíer ismét cselekvő hős. Kommentálja a történést, de mozgatja is. Akkor, amikor csábított — cselekvőként — megindította az eleven-cselekvő történelmet. Most, amikor elveszít—cselekvőként — létrehozza a halott-cselekvéstelen időtlenséget. Diadalt sejt. Ki is mondja a lényeget: "Hol életünknek édes tarkasága?/Többé nem tenger küzdő' fényes árja, /Sima mocsár csak békával tele." Ebben érzi otthon magát. Ide viszi át Adámot. Itt van feldíszletezve az ördög komédiája. Ebben kell az embernek végleg buknia. Mert hősi múlt helyett csak lapos jelen van és iszonyú jövő. Nem szeretnék aktualizálni, de nem hallgatom el. E részben rejlik a mű lidérces jóslata. Az akkori jelenről és jövőről, mai múltról és jelenről. U j olvasásban látható: a Falanszter nem egyszerűen London korrekciója. Hanem London rossz jelenének,
