Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet

vadkapitalista jelenének rossz jövőbeli, álszocialista korrekciója. És ne feledjük: Ádám fellázad a Falanszterben, de nem megy Londonba vissza. Mindez: London, Falanszter, űr, eszkimóvilág meghatározó érv a történelem végét illetően. Az ördög komédiájában Ádám már nem gyermek, és kialakult benne a felnőtt lehetősége. Hitt és csalódott. És meg is tört. Most van szó önpusztításról. A szakadék szélére lép. Már győzött Lucifer mechanikus logikája? Nos, a szakadék szélére lép, de nem zuhan bele. És ezzel erőteljesen kiéleződik a vég vagy kezdet dilemmája.

Öngyilkos zuhanása a vég beteljesítése lenne. De érdemes vigyázni. Nem a ténylegesen átélt, valódi történelmet zárná le, csak Lucifer álomtörténelmét. Vég lenne, de kezdet nélküli vég, úgy, ahogy a Sátán elgondolta. Hogy az embert elveszítse. Lucifer pontosan meg is jegyzi — még az űrjelenetben —, hogy miről is lenne szó. "Kacagva " mond ja: "Győzött hát a vén hazugság." De a kétségbeesett Ádám nem zuhan, a "vén hazugság" nem győz. Vég vagy kezdet dilemmája a szakadék szélén dől el. És az is: milyen vég lenne a vég, milyen kezdet lehetne a kezdet. Azt hiszem, három mozzanat veendő figyelembe. A vég szándéka — Ádám válasza a dilemmára. A kezdet szüksége — Éva válasza a dilemmára. A kezdet lehetősége — az Ur válasza a dilemmára.

Tehát a vég szándéka — Ádám válasza a dilemmára. A szándék és válasz egyfelől lázadásból tevődik össze, másfelől tévedésből. A lázadás jól követhető. Londonban, a Falanszterben, az űrben, az eszkimóknál kommentárjaiban nem egyszerűen visszaköveteli a heroikus-poétikus kort. A szabadságot, művészetet, tudományt, szerelmet. Hanem bonyolultan cáfolni kezdi Lucifer logikáját is. Legalábbis logikája első lépcsőjét. Először a testi elvvel szemben lelke tulajdonát követeli vissza. "Dacolok véled, hasztalan ijesztesz, / Testem tiéd tán, lelkem az enyém." Másodszor a végzet-elvvel szemben akarata szabadságát követeli vissza. "Nem, nem hazudsz, az akarat szabad. / Kiérdemeltetm ezt nagyon magamnak." Ezután közelít a szakadékhoz. A véghez. Amely — láttuk — nem a ténylegesen átélt, valódi történelmet zárná le, csak Lucifer álomtörténelmét. Közelít a szakadékhoz, de felkiáltásában pontosan néven nevezi I .ucitcr álomtörténelmének, pontosabban az álomtörténelem második, sorsdöntő részének műfaját: "Egy ugrás, mint utolsó felvonás... / s azt mondom: vége a komédiának." Tehát komédia, az ördög komédiája. De fellázadt ellene, és véget vet neki. Ehhez azonban két megjegyzés elkerülhetetlen. Először, hogy Ádámban ekkor már benne van Lucifer is. Az ember mai, vég előtti lázadásában a sátán tegnapi, kezdet előtti lázadása. Lucifer az első, mennybéli színben a harc, bukás, újrakezdés igéit fogalmazza: "az végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, / De új erővel felkeljek megint." Ádám a tizenharmadik, űrbéli színben szintén a harc, bukás, újrakezdés igéit fogalmazza: "A cél halál, az élet küzdelem, / s az ember célja e küzdés maga." A mai Luciferrel, a cinikus elveszítővel szemben Ádám a tegnapi Luciferre, a monumentális lázadóra apellál. Mert felnőtté lett, és ezt, ha visszájáról is, Lucifer

Vég vagy Kezdet