Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - ÁRGUS - Pokstaller Lívia: A történet olyan, mint a kígyó
önmagába, kioltja a saját energiáit, vagy — ha úgy tetszik — "saját farkába harap". Közben persze már sokfelé elkalandozott, bejárt néhány ismerős-ismeretlen tájat, bevont és feltárt pár közeli vagy távoli árteret és forrásvidékét, hogy összekacsinthasson az olvasóval. Jártad-e már Szindbáddal Óbuda macskaköveit0 A kitérők után a történet és a főhős mégiscsak hű marad önmagához és ugyanazzal a kacsintással, amellyel az előbb még Óbudára csábította, most magára hagyja az olvasót. Hogy most már mindketten, végre, magukba fordulhassanak. "...azorvostiidományban nem szere- tetet tanítanak, hanem a figyelem precizitását. " De vajon megteheti-e egy novellista — felelőssége teljes tudatában —, hogy a figyelme tárgyához nem szeretettel, hanem az orvostudomány precizitásával közelítsen? Nem veszít-e így el egy nagyon-nagyon fontos, másfajta, emberi látószöget. Vajon e figyelem precizitása mennyivel több a mikroszkóp parányi lencséjének hideg és kiszámítható precizitásánál? Vajon valódi megismeréshez vezet-e a szenvtelen megfigyelő módszere? Vajon a szeretet óvó és körültekintő, az alávetettség és az alázat csendjével megerősített figyelme nem teljesebb-e a medicina precizitásánál? Ha a novellista... Ha az ember a figyelme tárgyához alázattal közeledik, akkor nemcsak hogy megismeri, hanem bizonyos fokig azonosul is vele, nemcsak megérti, hanem teljes lényével érzi is, magáévá teszi, sőt magához hasonítja a figyelme tárgyát — önmagához jut közelebb tehát. árgus ____________________________ "Az birtokol ám jól, kiről nem látszik, hogy úr." Mit tehetnék ehhez hozzá? Mi az, ami egyáltalán birtokba vehető? Nem úgy van vajon, hogy akkor birtokolunk jól, ha nem vagyunk a tudatában annak, hogy birtokolunk, sőt úgy hisszük és gondoljuk, hogy az (mármint a birtok) birtokol bennünket'.’ így lehet ez a nyelvvel is. Az. tud igazán bánni vele, aki már sejti, hogy soha nem birtokolhatja, mert éppen a nyelv birtokolja őt. Meg aztán fel is kell nőni, meg is kell érni a birtokláshoz. Azaz alázatossá kell válnunk, és éppen az előtt kell fejet hajtanunk, amit birtokolni akarunk. "Egy arc legyen fényes és legyen könnyű, és a mellizomból is mosolyogjon vissza, ha odahajtja fejét a nő." Kalokagátia. Harmóniát sugározunk a testünkkel és egész lényünkkel, hogy szembesülhessünk, szembetalálkozhassunk ezzel a harmóniával a másik emberben. A testi és lelki harmóniával. Akár a gyermek: a tükör. A gyermek hangulata szinte teljes egészében a környezete hangulatának, viselkedésének a függvénye. Ha a felnőtt ingerült, türelmetlen, a gyermek is azonnal türelmetlenné és ingerlékennyé válik. A gyermekben is önmagunkkal szembesülünk tehát, önmagunkba térünk vissza lép- ten-nyomon. ...a kígyó bennünk is saját farkába harap... "Ne áltassuk magunkat, a mondatok is elhagynak bennünket. Es mert ez így van ki szerke szíve, legelébb a legszebb mondataink hagynak magunkra, mert őbennük még mindig élet van, amikor
