Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Spiró György: Magtár
cél. Nem cél az sem, hogy a szerző a nevével azonossá váljon. Ha azonos akar lenni, szétfoszlik mind ő maga, mind a neve. Töredékes tehetségek gyakori tévedése az eredetiség akarása, mesterkélt kimunkálása. Az a különös emberi tudás, amelynek a ragyogását majd a Név fel fogja idézni, folyamatban adódik össze, ha egyáltalán összeadódik, és nem tudni, mikor. Lehet, hogy a pálya elején (Rimbaud), lehet, hogy a legvégén (Fontáne), lehet, hogy a közepén (Mickiewicz, Olbracht), és az is lehet, hogy amikor ez a tudás egy-egy alapmű erejéig létrejön, az az első és utolsó ilyen pillanat. Az alapmű szerzője bizonyosan szabad — az élők és a szellemek általi nézettsége ellenére is. Szabadságáért éppúgy meg kell küzdenie, sőt még inkább, mint bárki másnak. Nagy példa Hamvas, aki évtizedeken át másodrangú filozófus kompillátor volt, hogy miután házát lebombázták, kéziratai elégtek, ötvenéves kora körül megrázza magát és felszabaduljon (Karnevál). Csehov Három nővérének harmadik felvonása egy tűzvész közben játszódik, bejön egy mellékszereplő, Fedotyik, akinek a háza s benne mindene, a fényképezőgépe is, amelybe addig rémülten, vallásosan, gyermetegen kapaszkodott, leégett. () táncol, énekel, örül: szabad lett. S aztán a negyedik felvonásra megint van egy fényképezőgépe, nem merte vállalni a szabadágot. Hamvas a fordított eset, a ritka, a Névvé váló ember esete. A Név tapasztalat előtti tudással bír. A tapasztalat sok embert lényeges tudásokkal vértez fel. A körülmények, a véletlen élettények a gondolkodás által olyan tudássá válnak, melyek következtében a nem túl tehetséges ember is valódi tudás hordozójává válhat, s ha mesterségben képzi magát, e tudást közölni is képes. A tapasztalat előtti tudás valójában lelkiállapot, beállítódás, az Egyén örökölte, büszke nem lehet rá (legföljebb arra, hogy mégiscsak kibányássza magából). Van, hogy egészen fiatalon nyilvánul meg, s többé soha (Rimbaud), van úgy, hogy hosszú életen át kell megküzdeni azért, hogy lefoszlassék a nevelés, a környezet terrorja, bármiféle ízlés — Fontáne. Van értelme annak a tartalmatlan szónak, hogy "őstehetség", csak általában rosszkor alkalmazzák, az utóbbi kétszáz évben ideológiai, faji, vallási, osztály alapon szokták — érdemként — osztogatni. Shakespeare nyilvánvalóan őstehetség volt, különben kívülről, vidékről, alulképzett vidéki tanítóként hiába jelentkezett volna a londoni truppba azzal, hogy színész akar lenni, és darabokat tud kompillálni. őstehetség volt Ady, hiába írt vagy harmincéves koráig rossz verseket. Őstehetség volt József Attila, hiába Magtár
