Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - ÁRGUS - Fűzi László: A hermeneutikától az irodalomtörténetírásig
FŰZI LÁSZLÓ A hermeneutikától az irodalomtörténet-írásig Kulcsár Szabó Ernő': Történetiség Megértés — Irodalom (Universitas Kiadó, 1995) Nincs abban semmi meglepő, ha az egyes tudományágak jeles képviselői időről időre felteszik maguknak szakterületük végső kérdéseit, hiszen minden szakma csak a lényegi kérdések megválaszolásával léphet előre. Kulcsár Szabó Ernő régóta a magyar irodalomtudomány azon képviselői közé tartozik, akik a fogalmak pontos tisztázásával igyekeznek az irodalmiság mibenlétét megfogalmazni, ezért természetes, hogy ő is eljutott tudományága végső kérdéséhez. Ám a maga her- meneutikai alapállásához hűen Kulcsár Szabó nem azt kérdezi, hogy mi is az irodalom, mit is tekintünk irodalomnak, hanem azt, hogy miképpen, milyen ösz- szetevők révén létezik maga az irodalmiság. Aki valamennyire is ismeri Kulcsár Szabó eddigi munkásságát, az tudja, hogy a szerzőnek mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat felől el kellett jutnia ennek a kérdésnek a felvetéséig. Az elmélet felől azért, mert korábbi munkáiban már kibontakoztak egy rendszeres irodalomelméleti munka körvonalai, a gyakorlat felől pedig a- zért, mert az újabb magyar irodalom történetének megírása és ellentmondásos fogadtatása után fogalmilag is tisztázni kellett azt az irodalomér- telemzést, melynek alapján a maga történeti munkáját megírta. (Egyébként minden történeti munka megköveteli a hasonló elméleti alapvetést, s még az alkalmazott szempontok tisztázása után sem tekinthetünk el a szelekciótól. Az anyag, bármerre tekintünk is, csak a szelekció révén ragadható meg. Kulcsár Szabó irodalomtörténetének fogadtatása jól mutatja, hogy az alkalmazott szempontok mérlegelése helyett inkább a szelekció következményei kerültek reflektorfénybe, nem beszélve arról, hogy Kulcsár Szabó végképpen nem hivatalos irodalomtörténetet írt — az ilyenek ideje egyébként is lejárt már —, hanem a maga irodalomfelfogása alapján mutatta be az elmúlt évtizedek irodalmát.) Az önmaga számára feltett kérdésre Kulcsár Szabó hosszas levezetés végén felel. Már a kiindulópontja is hermene- utikai alapokon nyugszik, hiszen a jelzett kérdés után az is olvasható, hogy az irodalom történeti megértésére törekszik, ezért aztán azon sem csodálkoz- j hatunk, hogy végső soron hermeneuti- kai választ ad a kérdésre, leszögezve: "mindig az esztétikai tapasztalatra épülő esztétikai tudat az, ami megváltoztatja az irodalmiság mibenlétére vonatkozó nézetek szerkezetét”. Ebben a válaszban az esztétikai tapasztalat a árgus
