Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - PERÚJÍTÁS - Csűrös Miklós: Egy betét a Toldi szerelméből
Csűrös Miklós 8. Egy van ilyen, az egyetlen, Messze tőlem, bár mellettem: Könnyű nézni, megölelni, De szeretni, párját lelni lehetetlen! Első megközelítésre ez a kis költemény a népies műdalok körébe illik, s közel áll a műfaj ama típusaihoz, amelyeket a szakirodalom szerepdalnak és helyzetdalnak szokott nevezni. Előadásmódját tekintve az arckép és az önarckép elemei tűnnek fel rajta, de nem saját élmények megénekléséről, nem a költő bemutatkozásáról van szó. Hangnemét egyedi karakter különbözteti meg Arany versvilágában. E sajátosság gyökerét a költőnek a népiességgel, a lírai tárgyiassággal és a kettő közötti átfedéssel kapcsolatos némely reflexiói segíthetnek megvilágítani. A Népiességünk a költészetben c. vázlatból való a következő gondolat: "Ne akarjon minden költő népies lenni; de ki magát oly tárgyiassá képes tenni — mert kétszeres objectivitás kell hozzá- ám tegye. Mindenek fölött nem kell valami igen könnyűnek gondolni a dolgot stb." Még közelebbről kapcsolódik tárgyunkhoz Aranynak az a figyelmeztetése, melyet 1853-ban, talán éppen az Anikó dala keletkezésének évében intéz Szilágyi Domokoshoz, aki egyébként akkortájt maga is kísérletezett Nagy Lajos korából vett tárgyú verses epikai művel: "Idegen érzelmeket helyesen tolmácsolni: a legnehezebb feladat költőnek. Kikel! vetkőznie saját énjéből, egy egészen más egyed világába kell áthelyezkednie, szóval a legnagyobb tárgyiasság mellett lyrai érzelmeket költenie: ez nem könnyű dolog. Saját örömünket, fájdalmunkat önteni dalba vagy elégiába: ez inkább sikerül; idegen lélekállapotokat eposilag vagy drámailag feltüntetni: ez sem olly nehéz; de lyrai fokra emelni: valóban az,-" A Toldi szerelme fentebbi betétjének poétikai bravúrja e kettős nehézség legyőzése: "idegen lélekállapotot emel lírai fokra" a népies műdal formájában; az az "egészen más egyed" pedig, akinek világába áthelyezkedik, saját regényalakja, önnön képzeletének teremtménye. A mai magyar versolvasót az objektiválás virtuóz áttételessége joggal emlékeztetheti Weöres Sándor Psychéjére és utánzataira; az Arany alkalmazta műfogás időben előre siető "modernségét" nem csökkenti, hogy a vele egykorú romantikus regényirodalomban sem volt ismeretlen (Kemény Zsigmond pl. több darabot a Zord időben költőhőse műveiből, illetőleg repertoárjából). Kézenfekvőnek látszik a betétet éneklő Anikó (Toldi György lánya) megköltését a kompozícióban neki szánt szereppel kapcsolatba hozni. Arany műfaji tanulmányai szinte kötelező kellékként tüntették föl az eposzban "a fő esemény köré nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszólt
